Néhány szó az európai klímasemlegességi törekvésekről a Covid-19 idején

Néhány szó az európai klímasemlegességi törekvésekről a Covid-19 idején

Az európai országok drasztikus intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy korlátozzák a Covid-19 vírusnak az európaiak egészségére és a gazdaságra mért hatását. Az ilyen válságok általában azonnali és súlyos hatást gyakorolnak a lakosság egészére és a gazdaságra. Tekintettel a válság fő gazdasági ágazatokra gyakorolt potenciális hatására, a koronavírus okozta válság várhatóan csökkenteni fogja a gazdasági tevékenységek környezetre és éghajlatra gyakorolt egyes hatásait. A társadalom rendkívül nagy árat fizet a jelentős és hirtelen sokkhatásokért, az Európai Unió pedig nem ily módon akarta átalakítani a gazdaságát és 2050-ig elérni a klímasemlegességet. Az európai zöld megállapodás és a nemrégiben előterjesztett európai klímarendelet ehelyett a kibocsátás visszafordíthatatlan és fokozatos csökkentésére szólít fel, miközben biztosítja az igazságos átmenetet és támogatja az érintetteket.

A jelenlegi közegészségügyi válság hatásainak minimalizálása

A világ többi részéhez hasonlóan Európának idáig példátlan közegészségügyi válsággal kell szembenéznie, amely gyorsan terjed az egész kontinensen. A hírcsatornák rendszeresen beszámolnak az új megbetegedések és az elhalálozások számáról. Az európai és a nemzeti hatóságok drasztikus intézkedéseket vezettek be a Covid-19 vírus terjedésének korlátozása és lelassítása érdekében. Az utazásra, ingázásra és a társas összejövetelekre vonatkozó korlátozások számos kulcsfontosságú ágazatot súlyosan érintenek. Sok légi járatot töröltek, és sorra zárják be az iskolákat, éttermeket és a határokat. Európa sok országában a „karantén” szó fejezi ki legjobban a jelenlegi valóságot. Emellett a helyzet sajnos már most rengeteg áldozatot követelt.

Az első és legfontosabb dolog, hogy minimalizálni kell az európai lakosság egészségére mért hatásokat, illetve biztosítani kell, hogy az érintettek a lehető legjobb egészségügyi ellátásban részesüljenek, majd gondoskodni kell az emberek jólétéről, a munkahelyekről és a megélhetésükről is.

Kibocsátáscsökkentés és a Covid-19-hez hasonló hirtelen sokkhatások

Ebben a nehéz időszakban sokan fordultak az Európai Környezetvédelmi Ügynökséghez, hogy a Covid-19 vírus kapcsán hozott intézkedéseknek az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátására kifejtett hatásáról érdeklődjenek. Az ilyen hirtelen társadalmi-gazdasági sokkhatások egyik nem akaratlagos következménye lehet az üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkenése. Kína és Európa egyes részein (pl. Észak-Olaszországban a karantén idején) egyéb eredményeket is megfigyeltek, ilyen például a légszennyezés átmeneti csökkenése.

A légszennyezésnek való tartós kitettség bizonyítottan közreműködik a krónikus tüdő- és szívbetegségek kialakulásában. Annak ellenére, hogy egyes területeken a koronavírus kapcsán hozott intézkedések hatására rövid távon javulhat a levegő minősége, a légszennyezettségnek régóta kitett, már korábban is fennálló betegségekben szenvedő emberek még kiszolgáltatottabbá válhatnak ebben az időszakban.

Számos jelentésünkben kiemeltük az egyes ágazatok gazdasági teljesítménye és a környezeti hatások közötti összefüggést. A jelenlegi válság várhatóan jelentős hatást gyakorol majd a termelési és fogyasztási mintákra, például csökkenni fog a mobilitás, beleértve a nemzetközi légi közlekedés és a személygépkocsikkal történő napi ingázás iránti igény is. Annak érdekében azonban, hogy pontosabb képet kapjunk ennek mértékéről, időtartamáról, valamint váratlan és várt hatásairól, a válság elmúltával elemeznünk kell a különböző területeken szerzett adatokat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ezen összefüggések értékelését tervezi, és kellő időben meg fogja osztani az elemzések eredményeit.

A termelési és fogyasztási rendszerek alapvető átalakítása nélkül azonban az ilyen gazdasági válság által kiváltott kibocsátáscsökkenés valószínűleg rövid ideig tart, és a társadalom igen nagy árat fizet érte. Európa fokozatos és visszafordíthatatlan kibocsátáscsökkentési intézkedésekkel, valamint az ellenálló gazdaság és társadalom kialakítására irányuló hosszú távú célkitűzések meghatározásával, nem pedig romboló hatású sokkok révén kívánja elérni a klímasemlegességet. A jelenlegi válság jól szemlélteti, hogy miért fontos, hogy az átmenet igazságos legyen, miközben új lehetőségeket teremtünk és támogatást nyújtunk az érintettek számára.

A klímasemlegességi cél az uniós joganyagban

A hónap elején az Európai Bizottság előterjesztette az európai klímarendeletet, amelynek célja a meglévő jogszabályok kiegészítéseképp egy hosszú távú keretrendszer kialakítása annak érdekében, hogy az Európai Unióban 2050-re megvalósuljon a klímasemlegesség. Az Európai Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésre vonatkozó törekvései már most is a legambiciózusabbak között vannak, és mindezt egy átfogó jogalkotási csomag is támogatja. A javaslatot különlegessé teszi, hogy a 2050-re elérendő klímasemlegességi célt jogilag kötelező erőre emeli. Ha elfogadják, az Európai Uniót és tagállamait jogszabály kötelezi arra, hogy ennek megfelelően járjanak el, és meghozzák a célok eléréséhez szükséges intézkedéseket.

Az Európai Unió három évtizede törekszik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb értékelése szerint 2018-ban az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás 23,2%-kal esett vissza az 1990-es szinthez képest. Az értékelésben továbbá szerepel, hogy a jelenlegi, 2030-ra vonatkozó célkitűzések – „az 1990-es szinthez viszonyított legalább 40%-os csökkenés” – megvalósításához további erőfeszítésekre és intézkedésekre van szükség.

A termelési és fogyasztási rendszerek alapvető átalakítása nélkül az ilyen gazdasági válság által kiváltott kibocsátáscsökkenés valószínűleg rövid ideig tart, és a társadalom igen nagy árat fizet érte.

Gyorsabb és fokozottabb változásra van szükség

E csökkenések ellenére „Az európai környezet – állapot és előretekintés 2020 című jelentés” (SOER 2020) megállapította, hogy a fejlődés bizonyos területeken, például az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, az ipari kibocsátás, a hulladéktermelés csökkentése, illetve az energiahatékonyság, valamint a megújuló energiaforrások részarányának növelése terén lelassult. A SOER 2020 azt is megállapítja, hogy a környezetkárosodás és az éghajlatváltozás kezelése érdekében alapvetően át kell alakítani az áruk és szolgáltatások előállításának és fogyasztásának módját. Ezek a megállapítások megerősítik, hogy sürgősen fel kell gyorsítani és fokozni kell a kulcsfontosságú rendszerek – köztük az energia-, az élelmiszer- és a közlekedési ágazat – átalakítását.

Az európai klímarendelet – az európai zöld megállapodás egyik kiemelt alkotóeleme – ebben az összefüggésben kerül előterjesztésre, és még magasabb szintre emeli az uniós törekvéseket. A javaslat a jelenlegi 2030-as célok felülvizsgálatát, illetve azt írja elő az Európai Bizottság számára, hogy „vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a 2030-ig elérendő új, az 1990-es szinthez viszonyított 50-55%-os kibocsátáscsökkentésre”. Emellett vázolja, hogy a klímasemlegesség irányába tett előrelépést rendszeresen értékelni fogják, többek között az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentései alapján. Az éghajlatváltozás mérséklését célzó törekvések mellett a javaslat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések értékelését is előirányozza.

Független ismeretforrásként az Európai Környezetvédelmi Ügynökség teljes mértékben támogatja ezeket a folyamatokat a klímasemlegesség terén Európában elért eredmények rendszeres értékelése révén.

Ezek az éghajlatvédelmi célkitűzések nem érhetők el az átfogó fenntarthatósági kihívás kezelése nélkül. Ahogy az európai zöld megállapodás égisze alatt az Európai Bizottság is folyamatosan új kezdeményezéseket terjeszt elő – például a körforgásos gazdaság, a biológiai sokféleség, valamint a fenntartható pénzügyek terén –, a mi munkánk is számos területet érint a fenntarthatósági átmenet támogatása érdekében.

Nagyratörő célok elérése válság idején

Attól függetlenül, hogy a Covid-19 a kibocsátás átmeneti, jelentős csökkentésével jár, súlyos közegészségügyi válsághelyzetet okozott. A Covid-19 és társadalmunkra mért hatásai semmiképpen nem tekinthetők pozitívnak. Még azok sem tarthatják a tömeges bezárásokat elfogadható megoldásnak a sürgős és rendszerszintű fenntarthatósági kihívásokra, akik szakértelmük és ismereteik alapján korábban is hangot adtak véleményüknek, és komoly változásokat sürgettek a termelési és fogyasztási rendszereinket illetően.

A fő kérdés továbbra is az: Meg tudjuk-e valósítani nagyratörő célkitűzéseinket a következő években, amikor e súlyos válság következményeivel kell szembenéznünk? Véleményem szerint igen. Úgy vélem, az erős és fenntartható gazdasággal rendelkező, ellenállóképes társadalom kialakítása felé a megtervezett és hosszú távon végrehajtott, társadalmilag igazságos átmenet az egyetlen út. Ezenkívül a válság gazdasági következményeinek enyhítése érdekében tett beruházásoknak teljes mértékben összhangban kell – és lehet – állniuk a hosszú távú fenntarthatósági céljainkkal. Az uniós intézmények még ebben az embert próbáló időszakban is megerősítették az európai zöld megállapodás hosszú távú célkitűzései iránt való elkötelezettségüket. Ehhez erős partnerekre lesz szükségük, és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség pontosan ebben igyekszik a segítségükre lenni.