Interjú – Az éghajlatváltozás kezelésére irányuló megoldások kidolgozása: az alkalmazkodás kulcsszerepe

Milyen szerepet játszhatnak a városok a polgárok fokozottabb védelmében és a reziliencia javításában?

Ine:

A városoknak kritikus szerepe van nemcsak saját polgáraik védelmében, hanem az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és a környezeti fenntarthatóság általános biztosításában is. Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetszennyezés hármas válsága összekapcsolódik és felerősíti egymást, és a hatások még tovább súlyosbodnak a sűrűn beépített és sűrűn lakott városi térségekben.

Mivel egyre több ember él városi térségben, a városokra nehezedik a sürgős fellépés felelőssége, ugyanakkor lehetőségük van arra is, hogy a változás valódi motorjai legyenek. A városok a nemzeti szintnél is ambiciózusabbak lehetnek az éghajlatpolitikai célkitűzéseik tekintetében, és a nagyobb európai városok 51%-a már rendelkezik külön helyi éghajlatvédelmi cselekvési tervekkel, amelyek az alkalmazkodásra vonatkozó egyértelmű célokat is tartalmaznak. 

A városok az alkalmazkodási projekteket a konkrét helyi éghajlati hatásokhoz igazíthatják, és figyelembe vehetik a helyi igényeket, érzékenységet és kultúrát. A közösségi szerepvállalást szintén a sikeres alkalmazkodás egyik fő tényezőjének tekintik, és ez az a kormányzási szint, ahol ez a legjobban megvalósítható. A városok Európa-szerte rendkívül eltérő körülményekkel, kapacitásokkal és tapasztalatokkal rendelkeznek, és nagyon eltérő szakaszban vannak az alkalmazkodásra való felkészültség terén, de a többségük már most is végrehajt bizonyos intézkedéseket.

Említene néhány jó példát városi alkalmazkodási projektekre?

Az alkalmazkodási politikák és intézkedések célja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése. Városi térségekben az intézkedések közé tartozhat a felesleges esővíz beszivárgásának fokozása, a hűtés biztosítása, a magas kockázatú területeken történő építkezés elkerülése, a lakosság tájékoztatása, valamint biztosítási intézkedések és szociális támogatási hálózatok biztosítása. Az alkalmazkodási projektekre jó példák általában olyan városokból származnak, amelyekben az alkalmazkodást tartós politikai támogatás és finanszírozás segíti, és ahol a közösségek is erőteljesen részt vesznek a munkában.

A lengyelországi Poznanban a természetesjátszótér-projekt keretében a játszótereket a nyilvánosság számára nyitott, többfunkciós zöldterületekké alakítják, ahol a természet fontosságát ökooktatással és figyelemfelhívással emelik ki. A párizsi OASIS-projekthez hasonlóan ez lehetővé teszi, hogy további zöldterületeket nyissanak meg a lakosság számára, ahol a hőhullámok idején menedéket találhatnak. Egy másik példa, amit megemlíthetek, a belgiumi Gent városa, amely már korlátozza az új épületek építését a „nettó zéró” klímasemlegességi követelmény alapján – így ha egy új építkezést engedélyeznek, akkor a város egy ugyanekkora területéről az útburkolatot el kell távolítani, vagy azt vissza kell alakítani zöldterületté.

Az éghajlati kockázatok növekedése mellett elegendőek lesznek-e ezek a projektek a negatív hatások csökkentésére?

Sajnos nem; bár helyi szinten nagyon fontosak, csak korlátozott hatásuk lesz, kivéve, ha jelentősen bővítik és általános körben bevezetik őket. Először is minden lehetséges lépést meg kell tenni az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célok elérése érdekében, és ezzel összefüggésben át kell alakítani a jelenlegi fenntarthatatlan fogyasztási és termelési mintákat. Ha ez nem történik meg, akkor a jövőben az éghajlatváltozás hatásai messze meg fogják haladni az alkalmazkodási intézkedésekkel kezelhető mértéket.

Például a városok 91%-a épít be valamilyen természetalapú megoldást az alkalmazkodási tervébe, felismerve a városi zöld és kék területek számos járulékos előnyét. A jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlati hatások nagyságrendje miatt azonban ezek az intézkedések önmagukban valószínűleg nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy jelentősen csökkentsék a negatív hatásokat, még helyi szinten sem. Ezeket fizikai infrastruktúrával, hatékony korai előrejelző rendszerekkel, valamint irányítási és gazdasági intézkedésekkel kell kombinálni.

Az alkalmazkodás hozzájárulhat a helyi sebezhetőségek csökkentéséhez, de az intézkedések jelenlegi elterjedtségi aránya nem lesz elegendő. Bár Európában egyre inkább felismerik az alkalmazkodás fontosságát, azt minden ágazatban és minden kormányzati szinten el kell fogadni ahhoz, hogy fel tudjuk készíteni társadalmainkat az éghajlathoz kapcsolódó jelenlegi és jövőbeli hatásokra. Döntő fontosságúnak bizonyulhat a polgári csoportok és a magánszektor bevonása az alkalmazkodásba és az alkalmazkodási projektek fenntartásába történő szélesebb körű beruházások előmozdításába. Az alkalmazkodási igények horizontális kezelése, különösen a leginkább érintett ágazatokban, mint például a vízellátásban és az egészségügyben, szintén jelentős előrelépést jelentene. 

Miért kell aggódnunk az árvizek, az aszályok és a vízminőség által az egészségünkre jelentett éghajlati kockázatok miatt? 

Aleksandra:

Társadalmunk nagymértékben ki van téve az olyan éghajlati kockázatoknak, mint az árvizek, a vízhiány és a rossz vízminőség. Jelenleg minden nyolcadik európai polgár olyan területeken él, amelyeken előfordulhatnak folyóáradások. Bár e területek közül sok rendelkezik árvízvédelmi intézkedésekkel, az általuk kínált biztonság szintje változó. Az árvizek nemcsak halálesetekkel (az elmúlt 4 évtizedben közel 5600 ember vesztette életét közvetlenül árvizek következtében) és sérülésekkel járnak, hanem stresszt is okoznak, ami gyakran poszttraumás stressz-zavarhoz és hosszabb távú mentális egészségügyi következményekhez, például depresszióhoz vezet az érintetteknél.

Az árvizek szennyezést is okozhatnak: Európában az ipari létesítmények közel 15%-a árvízveszélyes területeken található. Becslések szerint Európa-szerte összesen 650 000 csatornatúlfolyás rontja a vízminőséget heves esőzések után.

Ugyanakkor az állandó vízhiány már most is a dél-európai lakosság 30%-át érinti. Az egyes régiókban már bevezetett vízkorlátozás és vízadagolás, valamint a készletek kimerülésével járó elkerülhetetlen áremelkedés hatással lehet a szegényebb vagy nagyobb háztartások higiéniai szükségleteinek kielégítésére. Emellett az elhúzódó száraz, meleg időjárás elősegíti az erdőtüzek terjedését, főként Dél-Európában, de egyre inkább más régiókban is. Az erdőtüzek nemcsak a lángok miatt jelentenek közvetlen egészségügyi kockázatot; a füstben lévő káros vegyi anyagokkal való érintkezésnek akut és hosszú távú egészségügyi következményei is vannak.

Az ivóvíz és a fürdővíz minősége  bár összességében nagyon jó, szintén veszélyben van. A levegő és a vizek hőmérsékletének emelkedése elősegíti a kórokozók elszaporodását, növelve a vízzel terjedő betegségek kockázatát. A száraz időszakokban az alacsony vízhozam a szennyező anyagok és a gyógyszerészeti termékek magasabb koncentrációját eredményezi, ami költséges szennyvíztisztítást tesz szükségessé. Továbbá a száraz és meleg időszakokban a tápanyagban gazdag vizekben a cianobaktériumok elszaporodása veszélyeztetheti a vízminőséget.

Ez egyre nagyobb problémát jelent?

Igen. Az éghajlatváltozás itt és most zajlik. Az esőzések mintázata változik, és az előrejelzések szerint tovább fog változni, a nagyon heves esőzések – az árvizek fő oka – egyre valószínűbbé válnak Európa-szerte. A tengerszint emelkedik a legtöbb európai partszakasz mentén, ami növeli a part menti árvizek nagyságát, és fokozza a sósvíz felszín alatti víztartó rétegekbe történő bejutásának kockázatát. Az aszályok és az erdőtüzek kockázata a jövőben Európa nagy részén – különösen Dél-Európában – növekedni fog.

Ugyanakkor a jelenlegi fejlesztési minták egyre több embert sodornak veszélybe – 2011 és 2021 között több mint 900 000 ember költözött potenciálisan árvízveszélyes területekre! Az aszályok valószínűleg fokozni fogják a mezőgazdaság, az ipar és a közüzemi vízellátás közötti versenyt a szűkös vízkészletekért.

Különböző európai régiókban különböző kockázatok merülnek fel. Dél- és Kelet-Európa a nyugat-nílusi láz járványkitörésének növekvő kockázatával néz szembe, aminek oka a változó esőzési minták, amelyek növelik a vírust hordozó szúnyogok számára a terület élhetőségét, és valószínűbbé teszik a vírus állat és ember közötti átvitelét. Az emelkedő vízhőmérséklet miatt növekvő előfordulású fertőző betegségek közé tartozik a vibriózis, amely a meleg, alacsony sótartalmú vizekben – különösen a Balti-tenger és az Északi-tenger partvidékén – élő Vibrio baktériumokkal való érintkezés útján terjed.

Az emberi egészségre jelentett egyéb, újonnan felmerülő kockázatok közé tartozik a vegyi anyagok és potenciálisan a kórokozók mobilizálódása az észak-európai permafroszt olvadása miatt, valamint a hal által okozott ciguateramérgezés a Kanári-szigeteken, Madeirán és a Földközi-tenger nyugati térségében.

Melyek azok a legfontosabb intézkedések, amelyeket meg lehetne tenni a további egészségügyi hatások megelőzése érdekében?

Az éghajlatváltozás miatti árvizekből, vízhiányból és vízminőség-romlásból eredő egészségügyi kockázatok hatékony megelőzése több szereplő fellépését teszi szükségessé. Példaként említhető, hogy az egészségügyi ágazatnak jobban fel kell készülnie az éghajlattal kapcsolatos problémák jövőbeli kezelésére, az egészségügyi létesítmények szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni rezilienciájának fokozása, az egészségügyi dolgozók jobb oktatása és képzése, a sérülések, a fertőző betegségek gyakoribb előfordulása vagy a mentális egészségügyi problémák miatti fokozottabb egészségügyi igények kezelésére való felkészültség révén.

Az egészségügyi ágazaton kívül az éghajlattudatos területfejlesztés és a reziliens épített környezet kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az ember a változó éghajlati viszonyok mellett kevésbé legyen kitéve a vízzel kapcsolatos kockázatoknak. El kell kerülnünk az új vagy további fejleményeket a kockázati területeken, és olyan természetalapú megoldásokat kell alkalmaznunk, mint például az épített vizes élőhelyek vagy a természetes vízkörforgást támogató fenntartható vízelvezető rendszerek. Emellett olyan épületek tervezését kell előnyben részesíteni, amelyek az árvizekkel, a tűzeseményekkel és az aszályokkal szemben reziliensek. Hosszú távon fontolóra lehet venni az árterektől, az erdőtüzek által fenyegetett területektől és a vízhiányos helyektől távoli építkezést.

Hogyan működik az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpont az alkalmazkodás javítása érdekében?

Eline:

Az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpont bővíti az éghajlatváltozás által kiváltott egészségügyi veszélyekről és az ezekre való reagálásra irányuló lehetséges beavatkozásokról alkotott ismereteinket, azzal a végső céllal, hogy megvédje az európai lakosság egészségét és reziliensebbé tegye Európa egészségügyi rendszerét. Ezt azáltal éri el, hogy könnyen hozzáférhetővé teszi az éghajlat és az egészség közötti kölcsönhatásra vonatkozó ismereteket, adatokat és eszközöket.

A Megfigyelőközpont portálján az érdekelt felek bizonyítékokat találhatnak például a hőség, az aszályok és az árvizek, valamint a kevésbé nyilvánvaló éghajlati eredetű veszélyek, például a földcsuszamlások vagy a fertőző betegségek által okozott egészségügyi kockázatokra. Az adatokon alapuló mutatók lehetővé teszik annak nyomon követését, hogy egészségünk milyen mértékben van kitéve az éghajlatváltozásnak, illetve az milyen hatást gyakorol egészségünkre. 

A portál emellett nagymértékben hasznosítható információkat is biztosít, például a légszennyező anyagokra vagy virágporra vonatkozó előrejelzéseket, az egészségügyi kockázatokat – például az iskolák vagy kórházak árvízkockázatnak kitett területeken való elhelyezkedését – vizualizáló térképeket, valamint az egészségügyi kockázatokra adott, megvalósított válaszlépésekről szóló esettanulmányokat. Ezek a források ösztönözhetik az éghajlatváltozás elleni fellépést, és segíthetnek az egészségügyi kockázatokra való felkészülésben és az azokra való reagálásban. Amellett, hogy a portálon hozzáférést biztosít mindezen forrásokhoz, a Megfigyelőközpont támogatja az együttműködést és a tudásmegosztást azon érintett szereplők között, amelyek szerepet játszanak Európa éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi hatásokkal szembeni rezilienciájának kiépítésében.

Hogyan működik a Megfigyelőközpont a gyakorlatban?

A Megfigyelőközpont több, az éghajlat és/vagy az egészségügy területén szakértelemmel és érdekeltséggel rendelkező nemzetközi szervezet partnersége, amelyek mindegyike hozzájárul az éghajlat- és egészségvédelmi kockázatokkal és válaszintézkedésekkel kapcsolatos ismeretek fejlesztéséhez és hozzáférhetővé tételéhez. Az EEA az Európai Bizottsággal közösen igazgatja a Megfigyelőközpont partnerségét. Minden partner a közösen elfogadott kétéves munkatervekben foglalt célkitűzések megvalósításán dolgozik, aminek eredményei folyamatosan gazdagítják a Megfigyelőközpont portálját.

Emellett az EEA rendszeresen jelentet meg a portálon található ismeretekre épülő jelentéseket, mint például a nemrégiben kiadott, az árvizek, az aszályok és a vízminőség kockázataira való reagálás módjait összefoglaló jelentés.

Hogyan segített a Megfigyelőközpont az alkalmazkodás és a reziliencia javításában?

A Megfigyelőközpont forrásai lehetővé teszik felhasználói számára, hogy nyomon kövessék az éghajlattal kapcsolatos kulcsfontosságú egészségügyi kockázatokat és hatásokat, és hatékony és inkluzív beavatkozások példáin keresztül inspirálják az éghajlattal kapcsolatos intézkedéseiket. A Megfigyelőközpont kulcsszerepet játszik az éghajlat- és egészségvédelmi kérdésekkel kapcsolatos figyelemfelkeltésben is, az európai egészségügyi közösséget és más érdekelt feleket éghajlattudatosabbá teszi, és jobban bevonja az alkalmazkodással kapcsolatos döntéshozatalba.

A Megfigyelőközpont tevékenységei alapján a szakpolitikai döntéshozók szisztematikusabban és következetesebben integrálhatják az alkalmazkodást a nemzeti és szubnacionális egészségügyi szakpolitikákba és rendszerekbe, a hatóságok pedig jobban tudják időben előre jelezni és megelőzni az éghajlattal kapcsolatos egészségügyi veszélyeket.

Milyen jelentéseket fog az EEA a jövőben készíteni ezen a munkaterületen?

Aleksandra:

Az egyik olyan téma, amely erősen kiemelkedik a városi kérdésekre és az egészségre koncentrálódó alkalmazkodási munkából, valamint tágabb értelemben az európai éghajlati kockázatértékelésből, a társadalmunk különböző részeire gyakorolt éghajlati hatások egyenlőtlensége és a méltányos válaszok szükségessége, figyelembe véve a meglévő egyenlőtlenségeket annak érdekében, hogy mindenki számára ugyanazokat a lehetőségeket és eredményeket biztosítsuk.

Az „igazságos reziliencia” fontosságának elismeréseként az EEA 2025-ben egy erre a témára összpontosító jelentést fog kiadni. Ami az egészségvédelmet illeti, az EEA, az Európai Bizottság és más partnerek jelenleg dolgozzák ki az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpont 2025 és 2026 közötti időszakra szóló munkatervét, amely meghatározza a kiemelt témákat.

Az érdekelt feleinktől azt is halljuk, hogy a Megfigyelőközpont portálján összegyűjtött információkat és ismereteket hatékonyabban kellene terjeszteni a nemzeti és szubnacionális szintű döntéshozók és az európai országok egészségügyi szakemberei számára. A közeljövőben tehát arra tervezünk összpontosítani, hogy az ismeretek eljussanak a kulcsfontosságú szereplőkhöz, hozzájárulva az éghajlat és az egészség összefüggéseivel kapcsolatos kapacitásépítéshez.

Ine:

Továbbra is nyomon követjük, értékeljük és kiemeljük az alkalmazkodás terén szubnacionális szinten tett fontos erőfeszítéseket, és folyamatosan frissítjük az EEA Climate-ADAPT platformját. A jövőben rendszeresebben adunk majd ki rövid tájékoztatókat.

Az e jelentésből kitűnő következetes üzenet az volt, hogy további támogatást kell nyújtani a kistelepüléseknek, amelyek kevesebb pénzügyi és technikai erőforrással rendelkezhetnek ahhoz, hogy képesek legyenek az alkalmazkodási intézkedések végrehajtására. Egy jövőbeli tájékoztató azt vizsgálná meg, hogy ezeket a településeket hogyan lehetne jobban támogatni, uniós szinten is.