Gyilkos csigák és más idegenek - Európa biológiai sokfélesége riasztó gyorsasággal csökken

A behatoló idegen fajok térhódítása gyakran jelentős kiadásokat ró új otthonukra. Az idegen gyomnövények például csökkentik az európai mezőgazdasági terménymennyiséget, és a szilfavész –amelyet egy behurcolt gomba okoz – szinte kipusztította a közép-európai erdőkből a szilfákat. Az Egyesült Királyságba behurcolt amerikai szürke mókus nem csak az őshonos vörösmókust szorítja ki élőhelyéről — ami pénzben nehezen mérhető hatás —, hanem megrágja a tűlevelű fákat is, miáltal azok értéke jelentősen csökken.

A károk és a behatoló idegen fajok elleni védekezés költségei az Egyesült Államokban évente 80 milliárd eurót tesznek ki. Az előzetes becslések szerint Európában ez az összeg éves viszonylatban több mint 10 milliárd euró, és ebben nem szerepelnek az embereket fenyegető főbb kórokozók (mint például a HIV vagy az influenza), vagy különleges állatbetegségeket előidéző járványok okozta kiadások.

Idegen fajok ma már minden európai ökoszisztémában jelen vannak. A globalizáció, különösen pedig a bővülő kereskedelem és a növekvő idegenforgalom következményeként ugrásszerűen megnőtt az Európába érkező különféle idegen fajok száma.

A tengeri és tengerparti területek esetében az egyre nagyobb hajóforgalom és a korábban elszigetelt tengerek közti csatornák kiépítése következtében fokozottan érvényesülnek a káros hatások — a Szuezi-csatorna még mindig az egyik fő útvonala a Földközi tengerbe érkező új fajoknak. A hajók leengedett ballasztvizével olyan jelentős számú új organizmus érkezik, hogy a káros vízi organizmusok és kórokozók ily módon való behurcolásának megelőzése, visszaszorítása és kiküszöbölése céljából nemzetközi egyezmény jött létre a „Hajók ballasztvizének és üledékének ellenőrzéséről és kezeléséről”.

Az idegen fajok elleni leghatékonyabb védekezés a megelőzés – azaz az új fajok bejutását megakadályozó határvédelem. A második lépés a korai felderítés és kezelés.

Rendkívül szemléletes példa e téren az Európába a 19. században dísznövényként behozott óriás medvetalp, latin nevén Heracleum mantegazzianum. A legelőkön, vasútvonalak mentén és folyópartokon is nagy tömegben megtalálható növény továbbterjedésének megakadályozására komoly helyi erőfeszítéseket tesznek. A sűrű, tömött bokorcsoportokban növekvő medvetalp kiszorítja az őshonos növényeket. Ugyanakkor mérgező is, és ha az ember bőréhez ér, súlyos bőrgyulladást okozhat. Mára már annyira elterjedt Európában, hogy kiirtása reménytelen, ugyanakkor ha idejében (még az 1950-es évek előtt) megtették volna a megfelelő intézkedéseket, nagy valószínűséggel sikerrel jártak volna.

Ennek megfelelően az Európai Bizottság egy, a biológiai sokféleségről közelmúltban kiadott közleményében hangsúlyozta az idegen özönfajok elleni védekezés célját szolgáló „korai figyelmeztető” mechanizmus szükségességét. Erre válaszul az EEA, tagállamai és az együttműködő országok hálózatának segítségével, olyan európai szintű információs rendszer létrehozását tervezi, amely az újonnan megjelenő, illetve már terjedő behatoló idegen fajok azonosítására, felkutatására, értékelésére és az ellenük teendő lépések kidolgozására szolgál.

Az idegen fajok végtelenül sokfélék lehetnek. Egyeseket szándékosan hoznak be, és gazdasági szempontból fontos szereppel bírnak, mások hatása szinte észre sem vehető. Vannak azonban olyanok, amelyeknek térhódítása katasztrofális következményekkel jár. Ezért az ellenőrzésre és védekezésre irányuló intézkedések terén az első lépés a legnagyobb kárt okozó fajok azonosítása annak érdekében, hogy a végrehajtandó intézkedések ezekre a fajokra összpontosítsanak.

1. ábra / A biológiai sokféleséget leginkább fenyegető idegen özönfajok térhódítása a páneurópai régióban. Forrás: EEA, 2007.

2. ábra / A listán szereplő, az európai biológiai sokféleségre nézve legnagyobb veszélyt jelentő szárazföldi és édesvízi fajok eredeti élőhelye. Forrás: EEA, 2007.

A behatoló idegen fajok elleni védekezést szolgáló intézkedések közt szerepel a kezelés és a helyreállítás is, melyek általában meglehetősen nehéz és egyben igen költséges feladatok.

Például a gyilkos csigák terjedésének megállítására irányuló intézkedések is igen nehézkesen hajthatók végre és gyakran csak helyi és átmeneti hatásuk van, mégsem hanyagolhatók el.

Az EU-ban már történtek lépések a behatoló idegen fajok térhódításának a LIFE-rendelet alapján finanszírozott kezelési és helyreállítási intézkedésekkel való megakadályozására.

1992 és 2002 között 40 millió eurót biztosítottak idegen özönfajok térhódításának megakadályozására irányuló projektek végrehajtására, és ez az összeg folyamatosan nő. Az EU ugyanakkor a kutatási és technológiai fejlesztési program keretében e fajok vizsgálatára irányuló tanulmányokat is finanszíroz.

A behatoló idegen fajok jelentette probléma továbbra is fennáll. A globalizáció és az éghajlatváltozás (fajok elvándorlása természetes élőhelyük megváltozása miatt) következtében egyre többen kerülünk közvetlen kapcsolatba e fajokkal. Arra van tehát szükség, hogy mind a nagyközönség, mind a politikusok fokozottabb figyelmet fordítsanak e problémára, és megfelelő erőforrások álljanak rendelkezésre az idegen fajok bejutásának megakadályozására, a veszélyeztetett területek korai felderítés érdekében való megfigyelésére, és a nem kívánatos fajok kiirtását célzó azonnali intézkedések megtételére.