Európai szolidaritás háború idején

Immár három hete tart az orosz hadsereg Ukrajnával szemben provokáció nélkül indított, indokolatlan agressziója. És minden eltelt nap még több veszteséget és pusztulást hoz. Emberi tragédiának vagyunk tanúi: katonák és civilek veszítik életüket, milliók – anyák és gyermekek – keresnek menedéket a szomszédos országokban, és sokan a hazájukban maradottak közül, akik két héttel ezelőtt mindennapi életüket élték, most önkéntesként csatlakoznak az ukrán védelmi erőkhöz. Hónapokkal ezelőtt csak kevesen tudták volna elképzelni az események ilyen fordulatát, és azt, hogy milyen gyorsan fognak kibontakozni. 

Az európai kontinens sok háborút látott már. Éppen a jövőbeli háborúk lehetőségének elkerülése és a kontinens tartós békéjének megteremtése érdekében kezdték el az európai országok számos szakpolitikai területen – köztük az energiaügy terén – az együttműködést. Az Európai Unió mindenekelőtt ezzel a céllal jött létre, amit a közelmúlt eseményei előtt sokan elfelejtettek vagy magától értetődőnek tekintettek. Manapság az európai együttműködés a szakpolitikai területek széles körét öleli fel, a humanitárius segítségnyújtástól és a kereskedelemtől kezdve a környezetvédelemig és a mezőgazdaságig, és ez több mint hét évtizede a béke politikai kontextusában valósul meg. 

EU szolidaritás az Unión belül és az ukránokkal 

A jelenlegi válsággal szemben ez az együttműködési szándék és elkötelezettség tette lehetővé az Európai Unió és annak 27 tagállama számára, hogy egységesen lépjenek fel, és közös támogatást nyújtsanak a menekülteknek, miközben gazdasági szankciókat szabnak ki Oroszországra. Az Európai Tanács múlt héten, Versailles-ban (Franciaország) tartott ülésén az európai vezetők tovább erősítették ezt az EU-n belüli és Ukrajnával való szolidaritást.

Az Unióba érkező ukrán menekültek támogatása mellett az egyik olyan kérdés, amellyel az EU-n belül foglalkozni kell, továbbra is az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség jelenlegi szintje. Egyes uniós tagállamok számára továbbra is Oroszország a fő energiaszállító, ami különösen kiszolgáltatottá teszi ezeket az országokat. A globális energiaárak emelkedése jóval az orosz háború előtt kezdődött, de a háború óta még magasabbá és ingadozóbbá váltak. Az orosz import csökkentése rövid távon minden bizonnyal felfelé irányuló nyomást fog gyakorolni az energiaárakra.

Az uniós vezetők felkérték az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy RePowerEU tervre, amelynek célja, hogy az EU jóval 2030 előtt függetlenné váljon az orosz kőolajtól, széntől és földgáztól, miközben enyhíti az emelkedő energiaárak hatását és felgyorsítja a tiszta energiára való átállást. A tervnek továbbá az energiahatékonyságra, valamint az energiahálózatok és a villamosenergia-hálózatok összekapcsolhatóságának javítására kell összpontosítania. Az Európai Bizottságnak e hónap végéig az ellátás rövid és középtávú, a jövő télre való garantálására irányuló tervet is elő kell terjesztenie.

Az európai zöld megállapodás és az európai klímarendelet az EU-t már a 2050-ig elérendő klímasemlegesség felé terelte, olyan ambiciózus mérföldkövekkel, mint a 2030-ig megvalósítandó 55%-os kibocsátáscsökkentés. A közelmúlt fejleményei miatt egyértelmű, hogy az EU-nak még ambiciózusabb intézkedéseket kell hoznia. Ennek nem kell az általános pályáról való letéréssel járnia. Éppen ellenkezőleg, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk csökkentése valóban arra sarkallhat minket, hogy felgyorsítsuk az energetikai átalakulást.

Felmérhetetlen és pótolhatatlan veszteségek 

A háború közvetlen pusztítást és veszteséget okoz. A háború által okozott veszteség nem csupán emberélet- vagy vagyonveszteségben mérhető. Az érintettek számára a szeretteik, a családtagjaik és a barátaik elvesztése az, amit soha nem lehet pótolni. A biztonságos otthon érzésének és a „másikba” vetett bizalomnak az elvesztését ugyanolyan nehéz helyrehozni. Ami másodpercek alatt megsemmisül, annak évtizedekbe telhet az újjáépítése.

A háborúk hosszú távú környezeti következményekkel is járnak. A háború által okozott pusztítás mértékétől és az alkalmazott arzenál típusától függően a vízbe, a talajba és a levegőbe kerülő mérgező vegyi anyagok évtizedekig is fennmaradhatnak, károsítva az emberi egészséget, az élőhelyeket és a fajokat. A szennyezés, a törmelék, a hulladék és az ökoszisztémák pusztulása mellett, a háborúk és az azokat követő újjáépítés rendkívül erőforrás-igényesek, ami további keresletet eredményez az energia és az építőanyagok iránt.

A háború nagy valószínűséggel hatással lesz a búza globális kínálatára is, ami viszont növelheti a globális élelmiszerárakat, és egyes régiókban hiányt okozhat. Bármi is legyen az oka, ezek a csapások és válságok egyes embereket és régiókat jobban érintenek, mint másokat. Európai értékrendünk arra kötelez minket, hogy szolidaritást tanúsítsunk azokkal, akiknek szükségük van a segítségünkre.

Együttérzésemet fejezem ki a válság által érintett összes ukrán állampolgárnak. Remélem, hogy ez az agresszió gyorsan és békésen, minden további veszteség nélkül befejeződik.