Ipar

Európa ipari ágazata számos fontos gazdasági és társadalmi előnnyel jár: árukat és termékeket állít elő, munkahelyeket teremt és adóbevételt jelent az államok számára. Európa legnagyobb ipari létesítményei azonban nagy szerepet játszanak a káros légyszennyező anyagok és üvegházhatású gázok kibocsátásában, és ezen túl más fontos környezeti hatásokkal is bírnak, mint például víz- és talajszennyező anyagok kibocsátása, hulladéktermelés és energiafelhasználás.

Az ipar az európai gazdaság kulcsfontosságú része, de egyben szennyezőforrás is. A környezetvédelmi szabályozás hosszú évek óta korlátozza az ilyen jellegű szennyezések emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásait. Az ipari szennyezés korlátozására jelenleg a következő uniós szakpolitikák szolgálnak:

• Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (Industrial Emissions Directive, IED) mintegy 50 000 nagy ipari létesítményre vonatkozóan határoz meg kötelezettségeket a légkörbe, a vízbe és a talajba történő szennyezőanyag-kibocsátás elkerülése, illetve minimalizálása érdekében. Az IED azt is megköveteli e létesítményektől, hogy csökkentsék a hulladék mennyiségét. Az IED bizonyos tevékenységek, azaz a nagy tüzelőberendezések (Large Combustion Plants, LCP), a hulladékégető és hulladék-együttégető művek, az oldószert használó tevékenységek és a titán-dioxid-előállítás tekintetében egyes szennyező anyagokra vonatkozóan uniós szintű kibocsátási határértékeket határoz meg.
• A közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelv (Medium Combustion Plants Directive, MCP) szabályozza a tüzelőanyagok legalább 1 MW, de kevesebb mint 50 MW névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekben történő égetéséből származó kén-dioxid- (SO₂), nitrogén-oxid- (NO_X) és szállópor-kibocsátást.
• A környezetbarát tervezésről szóló keretirányelv (Ecodesign Framework Directive) uniós szintű szabályokról rendelkezik a termékek, például a háztartási készülékek, az információs és kommunikációs technológiák és a technika energiahatékonyságának növelésére vonatkozóan.
• Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (European Union's Emissions Trading System, EU ETS) 31 ország több mint 12 000 erőművéből és gyártóüzeméből, valamint a légi közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást csökkenti. Az ETS hatálya alá az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül 45%-a tartozik.
• A víz-keretirányelv (Water Framework Directive) előírja a tagállamok számára, hogy fokozatosan csökkentsék az „elsőbbségi anyagokként” meghatározott szennyező anyagok családja általi vízszennyezést. Ezenkívül előírja a tagállamoknak a szennyező anyagok egy veszélyesebb családja, az ún. „elsőbbségi veszélyes anyagok” kibocsátásának, bevezetéseinek és veszteségeinek a megszüntetését vagy fokozatos kiiktatását.
• A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv (Urban Waste Water Treatment Directive) a települési szennyvízkibocsátások és egyes más ipari ágazatok kibocsátásainak káros hatásaival szemben védi a környezetet.

Az elmúlt évtizedekben lényegesen javult az ipari szennyezéssel kapcsolatos információkhoz való nyilvános hozzáférés. Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (European Pollutant Release and Transfer Register, E-PRTR) a jelentős ipari tevékenységekből származó szennyezőanyag-kibocsátások és -szállítások átfogó nyilvántartása. 33 európai ország 30 000 ipari létesítményéről tartalmaz éves szintű adatokat a levegőbe, a vízbe és a talajba történő szennyezőanyag-kibocsátások mennyiségéről, valamint a hulladék és a szennyvízben lévő szennyező anyagok telephelyről történő elszállításáról.

Az ipar környezetre gyakorolt hatásai csökkentésének elősegítése érdekében fenntarthatósági kritériumok bevezetésére is sor került. Az ilyen ágazati kezdeményezések közé tartozik például a környezetvédelmi igazgatási gyakorlatoknak aközösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer(EMAS), és az ISO 14001 révén történő széles körű alkalmazása.

A jogi követelményeken túlmenően a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések elérése érdekében az önkéntes jellegű vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kezdeményezéseket (Voluntary Corporate Social Responsibility, CSR) is bevezettek. Ezek közé tartozik például a Felelős Gondoskodás (Responsible Care) elnevezésű vegyipari kezdeményezés, a „Világszintű E-Fenntarthatóság Kezdeményezés” (Global e-Sustainability Initiative, GeSI), a Nemzetközi Bányászati és Fémipari Tanács anyaggazdálkodási politikája (International Council on Mining and Metals' Materials Stewardship policy) és a CSR Europe üzleti hálózat.

A Bizottság uniós politikai szinten elfogadta a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiát (strategy on Corporate Social Responsibility); nemzetközi szinten pedig a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ISO 26000 szabvány (ISO 26000 standard) tartalmaz iránymutatásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan működhetnek vállalkozások és szervezetek társadalmi szempontból felelős módon.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) az EU ipari szennyezéssel kapcsolatos politikáinak végrehajtását és értékelését támogatja. Ezenkívül segítséget nyújtunk az ágazat környezeti és egészségügyi hatásainak csökkentésére irányuló hosszú távú stratégiák kidolgozásában is.

Az ipar által előidézett környezetterhelés csökkentését célzó hosszú távú stratégiák kidolgozásához az EEA a politikai döntéshozóknak szóló értékelések és információk révén nyújt támogatást az EU részére. Legfontosabb tevékenységeink és termékeink közé tartozik azoknak az adatoknak a rendelkezésre bocsátása, amelyeket az európai országok szolgáltatnak az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségeik teljesítése részeként.

• Az ipari szennyezés szempontjából az ipari szereplőket érintő jelentéstételi kötelezettség  arra a két fő nyilvántartásra irányul, amelyek a nagy tüzelőberendezésekre (LCP) vonatkozó kibocsátási adatokat és az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és - szállítási Nyilvántartás (E-PRTR) információkat tartalmazzák.

• Az ipari szereplők más környezeti dimenziókról is jelentést készítenek, így az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, a hulladék keletkezése vagy az erőforrások felhasználása terén is.

Az EEA támogatja az EU-t az ipari kibocsátásokról szóló jelentések egyszerűbbé tételére irányuló kezdeményezések kidolgozásában. Ide tartoznak az uniós tagállamokra és vállalatokra vonatkozó ágazati információkról szóló jelentések összehangolását és egyszerűsítését célzó kezdeményezések.

Az EEA számos különféle értékelő jelentést tesz közzé az európai ipari ágazat környezeti hatásairól. Ide tartozik az EEA által ötévenként elkészített, „Az európai környezet – Állapot és előretekintésˮ (SOER) című jelentéseihez való hozzájárulás, valamint különjelentések készítése.

Az EEA számos mutatót dolgoz ki az ipari szennyezési szempontokra vonatkozóan. Emellett országprofilokat állítunk össze a hálózatunkon belüli országok helyzetének bemutatására.

A rendelkezésre álló adatforrások – nevezetesen az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és - szállítási Nyilvántartás felhasználásával az EEA minden évben specifikus problémakörökre hívja fel a figyelmet az ipari szennyezésről szóló tájékoztatók segítségével.

Ahhoz, hogy az európai ipari ágazat még inkább környezetbarát legyen, integrált megközelítésre van szükség, amely a szennyezés forrásnál történő visszaszorítását fokozza, ösztönzőket biztosít a működési gyakorlatok megváltoztatásához és új innovatív technológiák bevezetéséhez.

A politikai döntéshozók prioritásnak tekintik az ipari szennyezéssel kapcsolatos európai tudásalap fejlesztését. Az Aarhusi Egyezménnyel összhangban a 7. környezetvédelmi cselekvési program (7th Environment Action Programme) célkitűzései közé tartozik a szennyezés csökkentésére vonatkozó jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos információk szélesebb körű és hatékonyabb elérhetővé tétele. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv előírja a tagállamok számára, hogy jobb összesített adatokat szolgáltassanak az ipari létesítményekről.

A megerősített jogszabály teljes körű végrehajtása elő fogja segíteni az ipari kibocsátások hatékonyabb csökkentését.

• Az ipari környezetszennyezés megelőzéséről és csökkentéséről (Industrial Pollution Prevention and Control, IPPC) szóló korábbi irányelvhez képest az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) szigorúbb ellenőrzéseket vezet be az ipar működési módjára vonatkozóan. Ezek az ellenőrzések az elérhető legjobb technika (Best Available Technique, BAT) elvén fognak alapulni, amely több ipari tevékenységre terjed ki, mint az IPPC-irányelv. Szintén fontos lesz a kibocsátási határértékek teljesítése (Emission Limit Values, ELV), különösen ami a nagy égetőművek esetében (Large Combustion Plants, LCP), amelyek esetében a határértékek szigorúbbak a nagy égetőművekről szóló (2001/80/EK) irányelvben szereplőknél.
• A közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelv (Medium Sized Combustion plants Directive, MCPs) a legfontosabb légszennyező anyagok, a kén-dioxid- (SO₂), a nitrogén-oxid- (NO_X) és az apró légszennyező részecskék (PM) kibocsátásának jelentős éves csökkentését vezeti be.

Ami az üvegházhatásúgáz-kibocsátást illeti, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere fontos eszközül szolgál a karbonszegény technológia ipari ágazatban történő bevezetésének ösztönzéséhez. Az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása 2020-ban 21%-kal kevesebb lesz, mint 2005-ben. 2030-ra pedig 43%-kal lesz alacsonyabb, az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseivel összhangban.

Hosszabb távon az erőforrás-hatékony Európa megvalósítására vonatkozó bizottsági ütemterv (Commission's Roadmap to a Resource Efficient Europe) ismerteti, hogy az európai gazdaság hogyan válhat fenntarthatóvá 2050-re. Lehetőségeket javasol az erőforrás-felhasználási hatékonyság növelésére és a növekedés erőforrás-felhasználástól való függetlenítésére, elkerülve ugyanakkor az egy adott technológiához való ragaszkodást, biztosítva az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 80%-ra, vagyis az 1990-es szint alá történő csökkentését 2050-ig. A körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag egy cselekvési programot határozott meg, amelynek intézkedései a teljes ciklusra kiterjednek, a termeléstől és a fogyasztástól a hulladékgazdálkodásig és a másodlagos nyersanyagok piacáig. A témáról bővebben a weboldal Erőforrás-hatékonyság és hulladékgazdálkodás menüpontjában olvashat.