A szolidaritás a Covid19 utáni helyreállítás és egy jobb, fenntartható jövő kulcsa

2021 végén napi beszélgetéseink főbb témái továbbra is a Covid19 és legújabb variánsának, az omikronnak, az emlékeztető oltások, a vakcinák hatékonysága, valamint az új lezárások és korlátozások voltak. Mindannyiunkat érint a világjárvány és annak következményei. Az elhunytak száma milliókban mérhető. Minden egyes új hullám megjelenésekor attól félünk, hogy nem tudunk egészségügyi ellátást biztosítani a rászorulóknak. A kockázatok, valamint az emberi és társadalmi költségek valósak.

Európában 2021-et több országban is halálos áldozatokat követelő árvizek és, délen, erdőtüzek jellemezték. Ezen, sajnos, nem lepődhetünk meg. A kutatások, köztük az éghajlati veszélyekről szóló legutóbbi jelentésünk is, arra utalnak, hogy ezek a szélsőséges események – az éghajlatváltozás miatt – egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak. Ezek az események hatással vannak egészségünkre és jóllétünkre, egyidejűleg pedig csökkentik a természet ellenálló képességét. Egyértelmű, hogy alkalmazkodnunk kell, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését a lehető legkisebbre csökkentsük. Még egytized Celsius-fok is számít. Ezt tükrözte az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek tavaly Glasgow-ban tartott konferenciája, amelynek eredményeképpen elkészült a Párizsi Megállapodás szabálykönyve, valamint megmaradtak a párizsi célok és a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozásának esélye.

Európa szakpolitikai törekvései erősödnek

2021-et azonban nem csak a világjárvány és a szélsőséges időjárási események jellemezték. Európában nagyszámú szakpolitikai kezdeményezés született az európai zöld megállapodásban felvázolt jövőkép megvalósítása érdekében, köztük a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás új stratégiája, az erdőstratégia és legutóbb a talajvédelmi stratégia.

Az év egyik legjelentősebb szakpolitikai teljesítménye az európai klímarendelet volt, az Európai Unió jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalása arra , hogy 2050-re klímasemlegessé és az éghajlatváltozással szemben ellenállóvá váljon, valamint, hogy 2030-ig legalább 55%-kal az 1990-es szint alá csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását, ami mérföldkövet jelent a klímasemlegesség felé vezető úton. Az 55%-os cél elérése érdekében az Európai Bizottság az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagként ismert számos kezdeményezést javasolt.

Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag az árképzésre, a célokra, a szabványokra és a támogatási intézkedésekre vonatkozó, egymással összefüggő javaslatokból áll, amelyek célja a szükséges, gyökeres változás megvalósítása. Az európai gazdaság és társadalom átalakítása a klímasemlegesség elérése érdekében soha nem számított könnyű feladatnak. A világjárvány és az azt követő helyreállítás pedig még inkább megnehezítheti.

Mindazonáltal, amint arra a legújabb „Tendenciák és előrejelzések” című jelentésünk is rámutat, a 2030-ra kitűzött 55%-os csökkentési cél nem irreális. További intézkedésekkel és szakpolitikákkal Európa elérheti ezt a célt. Új honlapunk, az Éghajlat- és energiapolitika az EU-ban részletes információkat nyújt az EU tagállamaiban a 2030-as célok elérése érdekében történt előrehaladásról.

Nehéz döntések: a válasz a társadalmi szolidaritás

Továbbra is a Covid19 válság gazdasági következményeivel élünk együtt. Számos gazdasági tevékenységnek a Covid-lezárások miatti hirtelen megtorpanása munkanélküliséget vagy alulfoglalkoztatottságot okozott, csökkentette a termelést és terhet rótt az állami pénzeszközökre. Jelenleg, a kezdeti recessziót követően váratlanul nagymértékű növekedés mellett a globális kereskedelemben zavarokat tapasztalunk.

Mindeközben az energiaárak, a téli hónapok beköszönte előtt, emelkednek. Különösen a gázárak értek el történelmi csúcsot – az egy évvel ezelőtti szint tízszeresét. Számos európai ország a földgázra támaszkodik, és az áremelkedés sok háztartásban éreztette hatását. Ez a környezetszennyezőbb tüzelőanyagok, például a szén, nagyobb mértékű felhasználásához, vagy egyszerűen energiaszegénységhez vezethet. Amikor az alacsonyabb gazdasági aktivitás alacsonyabb adóbevételeket és magasabb közkiadásokat jelent, mivel az egészségügyi és munkanélküliségi kiadások extra terhet rónak az államháztartásra, az ilyen szakpolitikai döntések sosem könnyűek.

Ilyen nehézségekkel szembesülve, mérsékeljük-e céljainkat és beérjük-e kevesebbel? Dehogy!

Sem a késlekedés, sem a tétlenség nem fogja megszüntetni az előttünk álló kihívásokat. Éppen ellenkezőleg: hosszú távon minden késlekedés nagy valószínűséggel magasabb szociális és egészségügyi költségeket eredményez. Az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos erőfeszítések terén elért minden előrelépés azonban konkrét előnyökkel járhat. A tisztább levegő például több százezer ember életét mentette meg Európában. Az Egészségügyi Világszervezet szigorúbb iránymutatásainak megvalósulása 2019-ben segíthetett volna elkerülni 170 000 korai halált. Hasonlóképpen, úgy is tehetünk éghajlatvédelmi lépéseket, hogy közben a társadalmi költségekkel is foglalkozunk és segítünk a leginkább érintetteknek.

Bármilyen nehezek is lesznek napi döntéseink 2022-ben, kellően bátornak kell lennünk ahhoz, hogy továbbra is az európai zöld megállapodásban meghatározott és a jogalkotási csomagok – például az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag – által megvalósított fenntarthatósági cél felé haladjunk.

Ennek kulcsa a társadalmi szolidaritás. Európában már vannak az érintetteket segítő finanszírozási mechanizmusok. Meg kell erősítenünk törekvéseinknek ezt a szociális összetevőjét és foglalkoznunk kell azokkal a társadalmi egyenlőtlenségekkel, amelyeket a gazdasági átmenet esetleg okoz. És hiszem, hogy együtt mindannyiunk számára jobb jövőt építhetünk.

Használjuk fel az elkövetkező 12 hónapot ambícióink erősítésére, hogy 2022 a szolidaritás, a bátorság és a remény éve legyen.

A vezércikk az EEA 2021. decemberi hírlevelében jelent meg.