Gondoljon a környezetre, csak akkor nyomtassa ki ezt az oldalt, ha feltétlenül szükséges. Egy kis lépés is nagy változást hozhat, ha emberek milliói teszik azt!
A tiszta víz kritikus fontossággal bír a természet, valamint az emberek egészsége és jólléte szempontjából. Ugyanakkor számos gazdasági ágazat számára kulcsfontosságú erőforrás. A túlhasználat és az éghajlatváltozás miatt Európa számos területét egyre jobban sújtja a vízhiány. A szennyezés ráadásul további nyomást gyakorol erre a véges erőforrásra.
Az Európai Unió ambiciózus tervekbe kezdett annak érdekében, hogy az elkövetkező évtizedekben drasztikusan csökkentse a kibocsátást és a szennyezést. Ennek része a közelmúltban elindított szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv, amely a levegő-, víz- és talajszennyezésnek az emberi egészségre és a környezetre már nem károsnak tekintett szintekre való csökkentésére összpontosít. Leültünk egy beszélgetésre Ian Marnanevel, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség környezetért, egészségért és jóllétért felelős szakértőjével, aki jelenleg az EEA szennyezőanyag-mentességről szóló, hamarosan elkészülő jelentésén dolgozik, amelyet várhatóan az idei év folyamán teszünk közzé.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) nemrég közzétette az európai tengeri szállításról szóló környezetvédelmi jelentést (EMTER), amely az európai tengeri szállítás környezeti hatásainak közös értékelését ismerteti. Interjút adott nekünk Stéphane Isoard, az EEA víz- és tengerügyi csoportvezetője, aki egyúttal a jelentésen dolgozó EEA-csoport munkáját is irányította.
Sok ember a „higany” szó hallatán még most is a hőmérőkre asszociál, és a legtöbbjük azt is tudja, hogy ez az elem mérgező. A toxicitása miatt a higany lassan eltűnik az uniós termékekből, de még mindig nagy arányban van jelen a levegőben, vízben, talajban és az ökoszisztémákban. A higany még mindig problémát jelent, és milyen lépéseket tesznek ez ellen? Megkérdeztük Ian Marnane-t, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség fenntartható erőforrás-felhasználással és iparral foglalkozó szakértőjét.
A víz állandó mozgásban van. A víz a hajók, a halak, illetve a vízben élő minden más állat és növény mozgását is elősegíti. A folyók, tavak és óceánok egészsége érdekében figyelembe kell venni a víz geopolitikai határokon keresztül történő mozgását. Emiatt a regionális és nemzetközi együttműködés már az 1970-es évek óta mélyen beágyazódott az uniós vízügyi politikákba.
Málta egyike annak a 10 országnak, ahol a legnagyobb a vízhiány. Mi a teendő, ha a természet csupán a lakossági vízigény felét biztosítja? Málta tiszta vizet „állít elő” és ügyel arra, hogy egy csepp víz se vesszen kárba. A máltai Energia- és Vízügyi Hivatalt képviselő Manuel Sapiano új technológiákról, háztartási és mezőgazdasági vízről, valamint a sziget körüli érintetlen fürdővízről beszélgetett velünk.
Gyakran vesszük magától értetődőnek, hogy tiszta víz áll rendelkezésünkre. Csak kinyitjuk a csapot, és máris folyik a tiszta víz. Használjuk, a „piszkos” víz pedig a csatornán át távozik. Az európaiak nagy többségének otthonában a víz ivóvíz minőségű, és a nap 24 órájában rendelkezésre áll. A csapból a csatornába jutásig eltelő rövidke idő csak apró töredéke a víz által megtett teljes útnak. Egy nagyváros vízgazdálkodása nem csupán a lakossági vízellátó rendszereket jelenti. Az éghajlatváltozás, a városok terjeszkedése és a vízgyűjtők átalakulása mind előidézője lehet a nagyvárosok gyakoribb és pusztító árvizeinek, egyre nagyobb kihívások elé állítva a hatóságokat.
A víz a természet elidegeníthetetlen része. Ez az elgondolás húzódik meg a holland „Helyet a folyónak” program mögött. Ez a megközelítés – mellyel az alapokhoz nyúlnak vissza – jelenti most az éghajlatváltozás miatti árvizek fokozott kockázatával szembeni védelem és vízgazdálkodás globális modelljét. A holland Infrastrukturális és Vízügyi Minisztériumot képviselő Willem Jan Goossen szerint a legutóbbi, 1993-as és 1995-ös nagy árvizek jelentették az igazi figyelmeztetést. Tőle kérdeztük, hogy mit jelent a program a fenntartható árvízvédelem szempontjából.
Az éghajlatváltozás fokozza a víztestekre nehezedő terhet. Az elkövetkező években várhatóan erősödnek majd az éghajlatváltozás vízre gyakorolt hatásai, például az árvizek és aszályok, az óceánok savasodása és a tengerszint emelkedése. E változások egész Európát cselekvésre késztetik. A nagyvárosok és a régiók már elkezdték az alkalmazkodást: fenntarthatóbb, természetalapú megoldásokkal mérséklik az árvizek hatását, az okosabb és fenntarthatóbb vízhasználattal pedig lehetővé teszik az aszályokkal való együttélést.
A múlt század közepe táján egyfajta csodaként jelentek meg a piacon a – könnyű, formázható, tartós és erős – tömeggyártású műanyagok. Azóta gyors növekedésnek indult a társadalom számára sok előnnyel járó műanyagok gyártása. Jelenleg – mintegy 70 évvel később – a világon már több mint évi 300 millió tonna műanyag készül, és kezdjük megérteni a valódi következményeket: ezek a termékek soha nem „tűnnek el” teljesen a környezetből.
Az európai édesvíztestekben és regionális tengerekben nem éppen rózsás az élet. A rossz állapotú ökoszisztémák sok vízi állatra és növényre közvetlen hatást gyakorolnak, valamint kihatnak a tiszta víztől függő egyéb fajokra és az emberre is. Az európai tengerek borzalmas állapotban vannak, főleg a túlhalászás és az éghajlatváltozás miatt, az édesvíztestekben pedig a többlettápanyagok és az átalakított élőhelyek okoznak nagy gondokat. A vegyi szennyezés mind az édesvízi, mind a tengeri környezetre károsan hat.
Az európaiak évente több milliárd köbméter vizet használnak fel nem csupán ivóvízként, hanem a mezőgazdasági, feldolgozóipari, fűtési, hűtési, idegenforgalmi és más szolgáltató ágazatok céljaira is. A rendelkezésre álló édesvizű tavaknak, folyóknak és felszín alatti vízforrásoknak köszönhetően Európa vízutánpótlása korlátlannak tűnhet. A népességnövekedés, városiasodás, környezetszennyezés és az éghajlatváltozás hatásai, például az elhúzódó aszályok súlyos terhet rónak az európai vízkészletre és annak minőségére.
A Föld felszínének több mint 70%-át víz borítja. A földi élet vízben kezdődött, így aligha meglepő, hogy a kék bolygón valamennyi élőlénynek vízre van szüksége. A vízre sok címke illik: létszükséglet, otthon, lokális és globális erőforrás, közlekedési folyosó és éghajlat-szabályozó. Az utóbbi két évszázadban pedig a természetbe kijuttatott számos szennyező anyag végállomásának, illetve ásványi anyagokban gazdag, újonnan felfedezett bányának is betölti a szerepét. Ha továbbra is élvezni szeretnénk a tiszta víz és az egészséges óceánok és folyók előnyeit, akkor alapvető változásokat kell foganatosítanunk a víz használata és kezelése terén.
A tengeri élet, a globális éghajlat, a gazdaság és a társadalmi jóllét a tengerek egészségének függvénye. Némi javulás ellenére felméréseink azt mutatják, hogy az európai tengerek használatának jelenlegi módja továbbra sem fenntartható. Az éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokért folytatott verseny fokozottan terheli a tengeri környezetet. Az európai szakpolitikák és intézkedések nagyobb mértékű javulást eredményezhetnek, ha azokat ökoszisztéma-alapú gazdálkodással hajtják végre, és ha azokat egy globális óceángazdálkodási keret támogatja.
A népességnövekedéssel, az urbanizációval és a gazdasági fejlődéssel együtt az európai városok vízigénye is növekszik. Ugyanakkor az éghajlatváltozás és környezetszennyezés a városlakók vízellátására is hatással van. Hogyan képesek Európa városai a jövőben is tiszta ivóvizet biztosítani lakosaik részére?
Enni kell. Az élelmiszerek előállításához pedig tiszta víz kell. Az emberi tevékenységek jelentette növekvő kereslet és az éghajlatváltozás szorításában sok térségben, főleg a déli vidékeken, egyre nehezebb a szükségleteket kielégítő mennyiségű édesvízhez jutni. Hogyan termeszthetünk élelmiszernövényeket anélkül, hogy a természetben vízhiányt okoznánk? Egy biztos: a hatékonyabb mezőgazdasági célú vízfelhasználás az egyik megoldás.
A mezőgazdaság súlyos és egyre növekvő, vízhiánnyal és az ökoszisztémák károsításával fenyegető terhet ró Európa vízkészleteire. A fenntartható vízfelhasználás eléréséhez a mezőgazdasági termelők számára megfelelő árösztönzést, tanácsadást és segítségnyújtást kell biztosítani.
„A vizet havonta egyszer vagy kétszer, néha többször is elzárják.” -mondja Barış Tekin, aki feleségével és lányávál egy lakásban él, Isztambul egyik történelmi negyedében, Beşiktaş-ban. „A lakásban körülbelül 50 liter palackozott vizünk van mosás és tisztálkodás céljára, arra az esetre, ha hosszabb időre megszűnne a vízszolgáltatás. Ha nagyon hosszú ideig nincs vizünk, apámékhoz vagy a feleségem szüleihez megyünk.” – meséli Barış, a Marmara Egyetem közgazdaságtudomány professzora.
Az öreg halász meséje. 1986. október 6-ának éjszakáján a Koppenhágától északra fekvő kisváros, Gilleleje homárhalászai a Kattegat-szorosban halászva azt vették észre, hogy a hálójuk tele van norvég homárokkal. Az állatok nagy része már kimúlt, vagy a kimúlás határán volt, és igen furcsa színűek voltak.
For references, please go to https://eea.europa.eu./hu/themes/water/articles/articles_topic or scan the QR code.
PDF generated on 2024. december 23., 03:32
Engineered by: EEA Web csapat
Software updated on 26 September 2023 08:13 from version 23.8.18
Software version: EEA Plone KGS 23.9.14
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Ossza meg másokkal