Ne az én kertembe — Nemzetközi hulladékszállítmányok és a környezet

Európában számos jogszabály van hatályban a veszélyes és problémás hulladék szállításáról. Arról azonban nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, hogy mennyire hatékonyan csökkentik ezek a szabályok a környezetre nehezedő nyomást.

A veszélyesnek számító elektronikai hulladék figyelmet érdemlő hulladékfajta. Afrikában és Ázsiában gyakran nem megfelelő egyéni védőeszközök alkalmazásával vagy azok nélkül, és a szennyezésmegelőzési és -csökkentési követelmények figyelmen kívül hagyásával szerelik szét az elektromos/elektronikai hulladékká vált készülékeket. Az alkatrészeket gyakran a szabadban égetik el a fémrészek kinyerése céljából, és a nehézfémeket és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó szállópernye-részecskékből álló füstöt rendszerint a légkörbe bocsátják, miáltal nő az emberi expozíció, és szennyeződnek az élelmiszerek, a talaj és a felszíni vizek.

Egyelőre nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok az elektromos és elektronikai berendezésekből származó hulladékok (waste electrical and electronic equipment [WEEE]) EU-n belüli mozgásáról vagy EU-ból való kiviteléről, főként azért, mert az elektronikaihulladék-szállítmányok bejelentésekor használt kódok nem egyértelműek. Nem könnyű meghatározni, hogy egy televíziót használt készülékként szállítanak ki, ami jogszabályilag megengedett, vagy pedig ártalmatlanítandó hulladékként, amit viszonnt tiltanak a rendelkezések. Általában tilos az elektromos és elektronikai berendezésekből származó hulladékok kivitele az EU-ból olyan országba, amely nem tagja az OECD-nek. Ugyanakkor egy még működőképes TV készülék kivitele teljes mértékben elfogadható ügyletnek számít.

Számos olyan ügyről tudnánk beszámolni, amelyek esetében dokumentumok bizonyítják e tilalom megszegését. Tulajdonképpen úgy tűnik, a nem OECD-országokba szállított használt televíziók, számítógépek, monitorok és telefonok jelentős része valójában hulladék, amelyet az alkatrészek kiszerelése vagy a fémrészek kinyerése céljából vesznek meg.

Az elektromos és elektronikai hulladékokra vonatkozó adatok nyilvántartása

A hulladékra vonatkozó adatok gyűjtése, ellenőrzése és elemzése terén tapasztalható nehézségek ellenére az EEA az Európai Erőforrás- és Hulladékgazdálkodás Témaközponttal (European Topic Centre on Resource and Waste Management) együttműködve elemzést készített az EU-ból más régiókba irányuló hulladékszállítmányokról.

Az európai kereskedelmi statisztikák felhasználásával meghatározható az EU-ból más régiókba szállított, használt elektronikai és elektromos termékek száma, mennyisége és értéke ( 1. ábra).

2005-ben több mint 15 000 tonna színes televíziót vitt az EU afrikai országokba. Nigériába, Ghánába és Egyiptomba naponta mintegy 1 000 TV készülék érkezett. Az Afrikába exportált színes TV készülékek átlagos értéke igen alacsony: Afrika egészére nézve az egységár 64 euró, míg a fenti három ország esetében ez átlagosan 28 eurót tett ki. Ezzel szemben az Európán belül értékesített TV készülékek átlagos értéke 350 euró.

Az Afrikába szállított TV készülékek alacsony egységára arra enged következtetni, hogy sok szállítmány valójában használt termékeket tartalmaz, és ezek nagy része minden bizonnyal hulladék.

Mivel a fenti számadatok csak a TV készülékekre vonatkoznak, az ezekbe az országokba kivitt használt számítógépek, mobiltelefonok, CD lejátszók stb. teljes mennyisége valószínűleg jóval nagyobb. Ez azt jelenti, hogy az EU-előírást, miszerint nem OECD-tagországokba nem szállítható veszélyes hulladék, nem tartják be.

1.ábra / Színes TV készülékek kivitele az EU-25 országaiból Afrikába, Ázsiába, a Közel-Keletre, az Egyesült Államokba és más európai országokba, 2005-ben. Forrás: EEA.

Nem veszélyes hulladék

A nyersanyagárak több mint tíz éve rendkívül magasak, melynek következtében az újrahasznosítással kinyert másodlagos nyersanyagok értéke is megnőtt.

Az Európából származó fém-, papír-, műanyag- és egyéb hulladék olyan alapanyagforrást jelent a virágzó ázsiai gazdaságnak, amellyel a „szűz” nyersanyagok nem tudnak versenyezni.

Azok az EU jogszabályok (például a Csomagolásról szóló irányelv), amelyek meghatározott szintű újrahasznosítási követelményeket szabnak meg a tagállamok számára, közvetett módon szintén a hulladék kivitelére és EU-n kívüli újrahasznosítására ösztönöznek.

A konkrét újrahasznosítási arányokat meghatározó EU-előírások nyomán megnőtt az újrahasznosítható nyersanyagok száma a piacon. Például az újrahasznosított papír és karton „csomagolóanyag-hulladék” az 1997. évi mintegy 24 millió tonnáról 2005-re 30 millió tonnára nőtt. Az újrahasznosított műanyag csomagolóanyagok mennyisége ugyanebben az időszakban 10 millió tonnáról 14 millió tonnára ugrott. Vajon jó ez a környezet szempontjából?

Az újrahasznosított hulladékanyagok felhasználása korábban még nem feldolgozott (szűz) anyagok helyett általában jó a környezet számára. Például újrahasznosított nyersanyagból készült egy kilogramm papír előállításához fele annyi energiára van szükség, mint szűz nyersanyag felhasználása esetén. Az újrahasznosított alumínium dobozokból nyert alumínium a szűz anyagok felhasználásához képest mindössze 5% energiával állítható el.

Ezért általában véve az újrahasznosítás jelentős mértékben hozzájárul az energiafelhasználással kapcsolatos CO₂kibocsátás csökkenéséhez, valamint más környezetterhelés mérsékléséhez.

Mindazonáltal, mivel gyakran nem tudjuk, mi történik a hulladékkal az után, hogy elhagyja az európai kikötőt, azt sem tudjuk megmondani, hogy egy adott szállítmány vagy a szállítmányok általában jót vagy rosszat tesznek-e a környezetnek.

Az EU-n belül az ártalmatlanítási célú, országhatárokat átlépő hulladékszállítmányokról, valamint a visszanyerési célból kivitt, „veszélyes és problémás” hulladékszállítmányokról értesíteni kell a nemzeti hatóságokat. Ez a „nemzeti” értesítő rendkívül részletes adatokat tartalmaz. Ugyanakkor azonban az Európai Bizottsághoz már csak a szállítmányok adatainak összesítése jut el, így az EU-szintű áttekinthetőség nem eléggé biztosított. Ha a bejelentett információk több részletre, például a szállított szemét fajtáira, terjednének ki, az áttekintés során sokkal jobban értékelhető lenne a szállítmányok környezeti és gazdasági hatása. Ezáltal képet nyerhetnénk arról, hogy mi volt a hulladék elszállításának oka: jobb kezelési lehetőségek, nagyobb kapacitás vagy hatékony árkialakítás. Arról is világosabb képet kapnánk, hogy mennyiben járulnak hozzá az alacsonyabb szintű normák, a hiányzó szabályzás és a jogszabályok kevésbé szigorú betartatása ahhoz, hogy a szállítmányok a kevésbé fejlett régiókba irányulnak.