Elszántan és elkötelezetten Európa fenntarthatóságának irányába

Veszélyek, melyekkel a jelenben szembe kell néznünk 

Ma, ötven évvel később, kétségkívül a modern társadalmat fenyegető legsúlyosabb egzisztenciális fenyegetésekkel nézünk szembe – az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség csökkenésével, a féktelen környezetszennyezéssel és a Föld erőforrásainak kimerülésével, melyek világszerte mélyen etikátlan egyenlőtlenségekkel járnak együtt. Szinte mindenhol jogszabályba foglaltuk és intézményesítettük a környezetvédelmi szakpolitikát, bővítettük tudományos ismereteinket és fejlesztettük technológiánkat, fokoztuk a tudatosságot, és igen kiterjedt globális irányítási infrastruktúrát hoztunk létre. Nem sikerült azonban kezelnünk domináns gazdasági modellünk, valamint az ahhoz tartozó termelési és fogyasztási rendszerek alapvető fenntarthatatlanságát.

Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, Frans Timmermans így fogalmazott: „a modell nem vált be; új modellre van szükségünk”. 

A globális célok három generációja – az „Agenda 21” dokumentumtól a millenniumi fejlesztési célokon át a fenntartható fejlődési célokig – alapvetően nem hozott változást ebben. Nemcsak arra kell összpontosítanunk, hogy jobban, hanem elsősorban arra, hogy másképp csináljuk a dolgokat. 

Az EU válasza: az európai zöld megállapodás 

Az Európai Unió az európai zöld megállapodás létrehozásával vezető szerepet vállalt e válságok kezelésében. Kétségkívül ez a valaha megfogalmazott legambiciózusabb, legintegráltabb, legszisztematikusabb és legelőretekintőbb politikai és szakpolitikai stratégia, nemcsak Európában, hanem globálisan is. Valóban gyökeres változást jelent. Összekapcsolja a környezeti és éghajlati célokat a társadalmi és gazdasági dimenziókkal, beleértve a pénzügyi világ szerepével és Európa iparának jövőjével való kapcsolatot is, mégpedig olyan módokon, amelyek a közelmúltig elképzelhetetlenek voltak az EU-ban. 

Az is figyelemre méltó, hogy az európai zöld megállapodás olyan körülmények között is erős iránytűként szolgál, mint a Covid19-válság, az ukrajnai háború, a gazdaságunkra és az államháztartásainkra nehezedő súlyos nyomás, valamint a társadalmi feszültség Európában. Egyes területeken ezek a válságok még meg is erősítették a sürgős változtatás szükségességét, például az energetikai átmenet, az európai költségvetések és finanszírozás irányvonalai, valamint az igazságos átmenet terén. Az ismereteink bővítésébe való beruházásaink rávilágítanak arra, milyen következményekkel jár, ha egy gyorsan változó, kiszámíthatatlan, bonyolult és bizonytalan, ún. VUCA-világban élünk. Nagyobb figyelmet kell fordítani a rendszerszintű kutatásra és a cselekvésorientált tudás-előállításra, előretekintő ismeretek megszerzésére, és egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a tudományos–szakpolitikai kapcsolódási pontokra a válsághelyzetekre való reagáláshoz. Ezek a válságok emellett további vitákra ösztönöztek Európának a világban betöltött szerepéről, valamint fenntarthatósági modellünk külső fenntarthatósági dimenzióiról. 

Ezzel párhuzamosan különböző olyan érvelések is felszínre kerültek, amelyek igyekeztek visszafogni Európa zöld törekvéseit. Ezek az érvek nem veszik figyelembe, hogy milyen sürgető szükség van az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a fenntarthatatlan erőforrás-felhasználás kezelésére. Az Európai Bizottság 2023. évi éves munkaterve szokatlanul egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben: fel kell gyorsítanunk társadalmaink rendszerszintű átállását! 

Az átállás lelassítása vagy a törekvések visszafogása csak tovább súlyosbítja a helyzetet, ezért felelőtlen, és az utánunk következő generációkra hárítja át a terheket. 

Jövőképünk, eltökéltségünk 

Térjünk vissza az apámhoz. Meggyőződéses európai polgár volt. Hitt abban az egyedülálló politikai projektben, melynek célja egy olyan kontinens egyesítése, amely évszázadok alatt háborúk végtelen sorozatát kellett, hogy megtapasztalja. Számára Európa sokkal több volt, mint csupán egy szabad piac. Izgatottsággal és lelkesedéssel töltötte volna el az európai zöld megállapodás (és nem csak azért, mert az Ügynökség SOER 2020 kiemelt jelentését említi tudásalapként). Ugyanakkor aggodalmát fejezte volna ki az elvesztegetett idő, valamint a rövid távú és szűk értelmezés miatt, ami azoknak tudható be, akik megpróbálják visszafogni a törekvéseket, illetve még mindig azt gondolják, hogy lehet jövőt építeni egy olyan bolygón, amelyet folyamatosan kihasználunk, szennyezünk és tönkreteszünk. 

Hadd idézzem Jean Monnet szavait – amikor megkérdezték, optimista-e, ezt válaszolta: „nem vagyok sem pesszimista, sem optimista. Eltökélt vagyok.” Az európai zöld megállapodás jövőképének megvalósítása valószínűleg fokozottabb elkötelezettséget igényel majd az elkövetkező évtizedekben, mint az elmúlt négy évben a megállapodás kidolgozása és jogszabályba foglalása. 

Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt tíz évben az EEA-nál a legelkötelezettebb kollégákkal, valamint hálózatunkban és a vezető szakemberek más európai hálózataiban részt vevő, hasonlóan elkötelezett partnerekkel dolgozhattam együtt. Őszinte köszönettel tartozom mindenkinek, és hálás vagyok ezért a kiváltságért. 

Mindannyiunk számára azt kívánom, hogy mind személyesen, mind kollektíven fenn tudjuk tartani eltökéltségünket!