következő
előző
tételek

Mezőgazdaság – bevezetés

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2023. 11. 23.
7 min read
A mezőgazdasági ágazat az egyik legfőbb földhasználó Európában, és így ez a szektor alakítja a tájakat a vidéki területeken. Különféle közvetlen és közvetett hatásokat gyakorol a környezetre, valamint az ágazat maga is a természeti erőforrásoktól függ.

_DGP5161_2.jpg

More photos

A mezőgazdasági földterület Unió-szerte fontos szerepet játszik a földhasználati mintákban. A gyepterület és szántóterület együttesen Európa felszínborításának 39 %-át teszi ki (EEA, 2017a). A mezőgazdasági ágazat a természeti erőforrások egyik fő felhasználója és komplex kapcsolatban áll a környezettel (OECD, 2017). Az alábbi adatok a mezőgazdasági ágazat teljesítményét és hatásait szemléltetik az Unióban:

  • 2015-ben az Unióban mért ammónia-kibocsátás csaknem 94 %-áért a mezőgazdaság felelt, főként olyan tevékenységek révén, mint a trágya tárolása, a hígtrágya terítése és a szervetlen nitrogéntartalmú műtrágyák használata.
  • A mezőgazdasági céllal víztelenített tőzeges talajokból származó szén-dioxid-kibocsátás évente 100,5 megatonna szén-dioxidot jelent, míg ez a szám az erdészet esetében 67,6 megatonna szén-dioxid. A víztelenített talajokból származó, összesen 173 megatonna szén-dioxid kibocsátásával az Európai Unió (Indonézia után) a második helyet foglalja el a tőzegláp szén-dioxid-kibocsátása terén (Berge et al., 2017).
  • Az öntözés révén a mezőgazdasági ágazat nagy nyomást gyakorol a megújuló vízkészletekre. Az ágazat szezonálisan az Európában felhasznált víz több mint 50 %-át felemészti.
  • A mezőgazdaság a felszíni és felszín alatti vizek fő nitrátforrásainak egyike. Európa több – gyakran intenzív mezőgazdasággal foglalkozó – régiójában még mindig túl nagy a nitrátkoncentráció.
  • A mezőgazdasági földterületek körülbelül 9 %-a az Unióra kiterjedő, természetvédelmi területeket felölelő Natura 2000 hálózat részét képezi.
  • A mezőgazdaság 25 millió tonna olajegyenértékkel (12,3 %) járul hozzá a megújuló energia előállításához (2015), ami 15 %-os növekedést jelent 2013 és 2015 között (DG AGRI, 2017).
  • A mezőgazdaság az élelmiszerrendszerek elválaszthatatlan része, és sokféle élelmiszert termelnek az Unióban.
  • Az Európai Unió nagyrészt önellátó a legtöbb mezőgazdasági alapanyag vonatkozásában. Emellett az Unió az agrár-élelmiszeripari termékek (beleértve a feldolgozott élelmiszereket) első számú exportőre (EB, 2016a).

 

Az európai mezőgazdaságra váró két legfőbb kihívás az éghajlatváltozás (EEA, 2017c) és a terület művelés alóli kivonása, vagyis a földterület átalakítása – például – településsé és infrastruktúrává (EEA, 2017a). Az éghajlatváltozás szükségessé teszi a növényfajták alkalmazkodását, és szélsőséges időjárási jelenségeket okoz (az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó további információkért tekintse meg az EEA ezen a területen készített munkáját vagy látogasson el a Climate-ADAPT platformra), ezért alapos kockázatkezelést igényel. A földterületek művelés alóli kivonása számos régióban a mezőgazdasági földterületek csökkenéséhez vezet.

Kulcsfontosságú tendenciák

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ágazat fejlődése sok ágazati tényezőtől és regionális eltéréstől függ, európai szinten számos kulcsfontosságú tendencia megfigyelhető. A mezőgazdasági földterületnek számító teljes terület aránya egyre csökken, és az ágazatra kihatással van a területek művelés alóli kivonása, azaz a földterület mesterséges területté alakítása. Ettől függetlenül a gazdaságok száma csökken, miközben átlagos méretük nő.

Mindhárom tényező – a területhasználat, az intenzifikáció és az extenzifikáció – a magas természeti értékű mezőgazdasági terület és a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok állományának csökkenéséhez vezet.

Az elmúlt években a szélsőséges időjárási jelenségek egyre nagyobb hatást gyakoroltak a mezőgazdasági ágazatra. Az éghajlatváltozás okozta jégesők, heves esőzések, árvizek és aszályok terméshozam-csökkenést eredményeztek (EEA, 2017c).

Politikai háttér

A mezőgazdasági ágazat fejlődését nagyban befolyásolja az Unió közös agrárpolitikája (KAP) (lásd: Köster, 2010). A 20. század közepén történt létrehozása óta az uniós agrárpolitika mindig erős gazdasági dimenzióval bírt. Ugyanakkor az elmúlt 50 évben változás történt a nyújtott támogatások típusában, és az elsősorban ágazatközpontú politikát egy integráltabb vidékfejlesztési politika váltotta fel strukturális és agrár-környezetvédelmi intézkedések révén. A KAP-nak jelenleg két fő pillére van: az 1. pillér a mezőgazdasági termelők közvetlen kifizetését és a piacon végrehajtott intervenciót, a 2. pillér pedig a vidékfejlesztési programok támogatását foglalja magában.

A 2010–2014 közötti időszakban az uniós támogatások átlagos aránya a mezőgazdasági tényezőjövedelemben[1] több mint 35 % volt, a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetéseké pedig 28 %. Ezek a számadatok a szlovákiai több mint 90 % (összes támogatás) és körülbelül 45 % (közvetlen kifizetések), illetve a hollandiai mintegy 15 % és 12 % között mozogtak (EPRS, 2017). Az Európai Bizottság 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslatát 2018 júniusában tették közzé. Ez nagyobb teljesítményközpontúságra törekszik, mivel a környezetvédelmi és éghajlati célokhoz és ambíciókhoz való hozzájárulással foglalkozik.

A mezőgazdasági termeléssel más uniós és nemzetközi politikák is foglalkoznak, amelyek közül néhány – például a nitrátirányelv és a víz-keretirányelv – már megjelenik a KAP felépítésében. Emellett például az energia- és éghajlat-politikák az elmúlt évtizedben szintén hozzájárultak a energianövény-termesztés növekedéséhez (OECD/FAO, 2017).

Továbbá az ágazat fontos szerepet játszik az Unió biodiverzitási stratégiája célkitűzéseinek és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérésében.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tevékenységei

Az EEA együttműködik más uniós szervezetekkel – például – a közös agrár-környezetvédelmi mutatók összeállításában. Az EEA adatait felhasználják a KAP nyomon követése és értékelése során, például inputként a bizonyos úgynevezett környezeti mutatók összeállításához. A Copernicus szárazföld-monitoring szolgáltatásban való részvételével az EEA olyan lehetőségeket vizsgál meg, amelyek segítségével a Copernicus adatai fokozatosan felhasználhatók az agrár-környezetvédelmi értékelésekhez. Továbbá megpróbál eleget tenni a mezőgazdasági ágazat földmegfigyelési adatokra és termékekre, például a precíziós mezőgazdasági technológiák alkalmazására vonatkozó igényeinek.

Amellett, hogy szorosan együttműködik más uniós szervezetekkel, az EEA a környezet és mezőgazdaság területén a nemzeti referenciaközpontokkal is együtt dolgozik. Ezek a központok elválaszthatatlan részét képezik az EEA európai környezeti információs és megfigyelőhálózatának (EIONET), amelyben 39 EGT-ország képviselteti magát. Létrejönnek más nemzetközi szervezetek, mint például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet OECD) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) munkájával közös szinergiák is. Az EEA a kutatási közösséggel és szakértői testületekkel, például a Horizont 2020 program keretében támogatott projektcsoportokkal is együttműködik.

 

Friss kiadványok

A közelmúltban megjelent „Food in a green light” („Élelmiszerek zöld megvilágításban”) c. EEA-jelentés az élelmiszer-termelést és -fogyasztást tárgyalja élelmiszerrendszeri szempontból.

 



[1] A mezőgazdasági tényezőjövedelem a termelés minden tényezőjének díjazását méri (föld, tőke munkaerő), függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági üzem tulajdonában állnak-e vagy sem. Ez a termelési tevékenységet folytató mezőgazdasági üzem által generált összértéket jelenti, és a termelés értékeként határozzák meg, amelyből levonásra kerülnek a változó költségek, az értékcsökkenés és a termelési adó, illetve amelyhez hozzáadódnak a termelési támogatások. (DG AGRI alapján, 2017)

Permalinks

Geographic coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések