Közelkép – tengernyi műanyag

Tengeri hulladék – A látható rész

A műanyagszeméttel kapcsolatos probléma egy részét tengeri hulladékként ismerte meg a világ. Ez a hulladék látható a parti strandokon és ez lebeg a tengerekben is. Főleg a szárazföldről érkezik a szél vagy az elfolyó esővíz segítségével.

A játékdaraboktól a cigarettacsikkekig mindent lenyelő elpusztult tengeri madarakról, a hatos sörcsomagokat összefogó gyűrűkbe belegabalyodott teknősökről és műanyaggal teli bálnatetemekről készült képek, a róluk szóló történetek miatt vált közismertté a tengeri hulladék problémája. Még a szakértők körében is kevésbé ismert azonban a probléma pontos nagyságrendje.

Mindenesetre kezd világossá válni, hogy az óceánok megtisztítása hihetetlenül nehéz feladat lesz. A Világgazdasági Fórum egy közelmúltbeli tanulmánya szerint évente közel 8 millió tonna műanyag kerül be az óceánokba. Más becslések 10 és 20 millió tonna közé teszik ezt a mennyiséget, az egyik tanulmány szerint pedig már 5 trillió darabnál is több műanyaghulladék található az óceánban.

E műanyagdarabok szinte kivétel nélkül a szárazföldön kezdik meg, majd folyókban folytatják útjukat, amíg végül bekerülnek az óceánba, ahol évről évre növekvő hulladékszigeteket alkotnak. A csendes-óceáni szemétszigetet máris sokan a világ nyolcadik kontinenseként emlegetik.

Az EEA által kifejlesztett alkalmazás a tengeri hulladék figyelésére

A tengerekben lévő műanyagszemét felszámolásának kulcsa annak megértése, hogy miből áll és honnan érkezik ez a hulladék. Az EEA által kifejlesztett Marine LitterWatch (tengeri hulladékfigyelő) mobilalkalmazással a felhasználók nyilvántartásba vehetik a parti strandokon talált szemetet. A Tengervédelmi Stratégiáról szóló Keretirányelv előírása szerint a tagállamok stratégiákat dolgoznak ki, hogy a tengeri műanyagok mennyiségét olyan szintre csökkentsék, amely már nem okoz kárt. A tengeri hulladékra vonatkozó adatok összegyűjtésével jobban megérthető a probléma, ez pedig segítheti az Uniót és a tagállamokat a probléma leghatékonyabb módon történő felszámolásában.

2014 és 2017 között közel 700 000 darab hulladékot regisztráltak a Marine LitterWatch adatbázisban. Ötből több mint négy hulladéktétel különböző műanyagtípusokhoz tartozott. A parti strandokat leggyakrabban szennyező tételeket messze a cigarettacsikkek és füstszűrők vezetik (az összes tétel 18%-a), majd a különböző formájú műanyagok, például palack kupakok, fültisztító pálcikák, bevásárlótáskák és élelmiszerfóliák következnek.

Mikro- és nanoműanyagok – Mi van a felszín alatt

A parti strandokon megszámolhatók és – bizonyos mértékben – összegyűjthetők ugyan a hulladékdarabok, de a műanyagszennyezési probléma egy másik részét sokkal nehezebb felszámolni.

Az idő múlásával és napfénynek való kitettség esetén a műanyaghulladék apróbb darabokra esik szét. Ez az állandó szétesési folyamat mikro- és nanoműanyagokat eredményez. Bizonyos esetekben ezeket szándékosan adják hozzá kozmetikumokhoz vagy más termékekhez, a szennyvízrendszeren át közvetlen utat biztosítva számukra a víztestekhez. A korszerű szennyvíztisztító telepek e részecskéknek több mint 90%-át képesek kiszűrni, de el nem tüntetik őket. A fennmaradó iszapot gyakran terítik el a földeken. Ily módon egy hirtelen áradás vagy erős esőzés esetén ezek a részecskék is bekerülhetnek a víztestekbe.

E legkisebb részecskék szabad szemmel alig láthatók, a természetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásuk pedig még mindig nem tisztázott. Ráadásul sok műanyag erős megkötő képességével más szennyező anyagokat, például nehézfémeket, endokrin károsító anyagokat, és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat is magához vonz. Ezek az anyagok sokféle káros hatással lehetnek állatra és emberre, például születési rendellenességeket, kognitív fejlődési zavarokat, termékenységi problémákat és rákot okozhatnak.

Az Európa tengereinek állapota című EEA jelentés állítása szerint a mikroműanyag darabkákban lévő szennyező anyagok koncentrációja több ezerszer lehet nagyobb a környező tengervízben mért értéknél, és káros vegyi anyagoknak tehetik ki a tengeri élővilágot. Ennélfogva a mikroműanyagok és a bennük lévő vegyi anyagok végül szintén az emberek tányérjára és emésztőrendszerébe fognak kerülni.

Újfajta hozzáállás a műanyagokhoz

Az új ismeretek nyomán egyre világosabbá válik, hogy a műanyagokat legyártásuk pillanatától egyfajta szennyező anyagnak kell tekinteni, és meg kell akadályozni a műanyagtermékek és -hulladékok környezetbe való kijutását.

A műanyagprobléma megoldásának elősegítéséhez az Európai Unió 2018 elején benyújtotta A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiára vonatkozó javaslatát. A stratégia célja „a termékek tervezési, előállítási, alkalmazási és újrafeldolgozási módjának átalakítása az Unióban”. A stratégia fő kezdeményezései között szerepel az újrafeldolgozás nyereségesebbé tétele és a műanyaghulladék – különösen az egyszer használatos termékek – mennyiségének mérséklése. Az Európai Bizottság az Európai Vegyianyag-ügynökséget (European Chemicals Agency) is felkérte annak vizsgálatára, hogy a környezeti károk elkerülése érdekében szükséges-e a kozmetikumokhoz, tusfürdőkhöz és festékekhez adott mikroműanyagok korlátozása vagy betiltása. Az uniós műanyagstratégia részeként az Európai Bizottság új szabályokat is javasolt az európai tengerekben és parti strandokon leggyakrabban talált „top 10” egyszer használatos termékekhez, valamint az elveszett és elhagyott halászeszközökhöz.

A stratégia leszögezi, hogy számos környezetvédelmi problémához hasonlóan a műanyag szennyezés leállításának is a globális együttműködés a kulcsa. Egy német tanulmány szerint a világ óceánjaiban lévő műanyaghulladék mintegy 90%-a csupán 10 nagy (nyolc ázsiai és két afrikai) folyón át érkezik: Jangce, Indus, Sárga, Hai, Gangesz, Gyöngy, Amur, Mekong, Niger és Nílus. Elméletileg ez is segíthet a probléma kezelésében.

A műanyagszennyezésre irányuló figyelem intenzívebbé tette a probléma jobb megértését és esetleges megoldását célzó kutatást és innovációt. Nemrégiben az Orb Media egy kutatási projekt során 11 nagy palackozottvíz-márkát tesztelve a palackozott vizek 93%-ánál talált mikroműanyag szennyeződésre utaló jeleket. A megoldások terén egy nemzetközi tudóscsoport olyan enzimet hozott létre, amely a műanyag palackokat új palackok gyártásához alkalmas anyagra bontja le.

A műanyagok kapcsán – különösen a tengeri környezetet illetően – növekvő aggodalom miatt az átlagfogyasztó is komoly erőt képviselhet a műanyagszennyezés leállításában, a környezetbarátabb alternatívák iránt növekvő kereslet pedig üzleti lehetőségeket teremt. Egy holland szupermarket nemrégiben egy műanyagmentes polcsort állított fel 700 termékkel. Ehhez hasonlóan – a műanyagszennyezés mérséklése érdekében – egy brit szupermarketben a vevők saját edényeikbe tehetik be a vásárolt húst és halat. Az innovációkból nyert biológiailag lebomló anyagok előállítása ma már újrahasznosított papírból, textilből, növényekből vagy algákból nyert cellulózból is történhet.