Ideje sebességet váltani a közlekedési ágazatban

Csak néhány nemzedékkel ezelőtt sokan egész életük során a helyi közösségükben maradtak. Nem volt szükségszerű, hogy sok kilométerre költözzenek onnan, ahol születtek, és a legtöbb dolog, amelyre szükségük volt – étel, ruházat, építőanyagok – a közvetlen környezetükből származott.

A modern társadalmakban a termelési és fogyasztási rendszerek a közlekedéstől függenek. Az emberek elvárják, hogy tudjanak közlekedni a munkájuk és oktatásuk céljából. Meglátogatják a családjukat más városokban, és más országokba utaznak szabadságra. De jelenleg az energiaárak, a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függőség, valamint az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságokkal kapcsolatos aggodalmak a kelleténél több okot adnak arra, hogy újragondoljuk mobilitási rendszerünket.

Növekszik a közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátása

Az EU azt a nagyratörő célt tűzte ki, hogy 2050-re az 1990-es szinthez képest 90%-kal csökkentse a közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátását. Eddig azonban még nehéznek bizonyult előrehaladást elérni e cél irányában. Az EEA adatai azt mutatják, hogy a közlekedés az egyetlen olyan nagyobb gazdasági ágazat az EU-ban, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátása nőtt az elmúlt 30 évben.

A közlekedés általánosságban hatékonyabbá vált. A legtöbb személygépjármű, tehergépjármű, hajó és repülőgép kevesebb szén-dioxidot bocsát ki kilométerenként, mint korábban. Motorjaik hatékonyabban használják fel az üzemanyagot, és részben bioüzemanyagokkal működnek. Ezek az eredmények azonban nem tartottak lépést a közlekedés növekvő volumenével. Több kilométert vezetünk, több árut szállítunk, és több repülőjáratot veszünk igénybe üzleti és szabadidős célból. Ez a fő oka annak, hogy Európában nőtt a közlekedésből származó teljes kibocsátás.

Jelenleg az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy egynegyedéért a közlekedés a felelős. E kibocsátásoknak csaknem háromnegyede a közúti közlekedésből származik, a közúti közlekedésből eredő kibocsátásnak pedig több mint a felét a személygépjárművek okozzák. A polgári repülés az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 13%-át teszi ki az EU közlekedési ágazatában, de ezek a kibocsátások gyorsan nőnek, és 1990 óta már több mint kétszeresükre emelkedtek.

Az EEA elemzése alapján Európa közlekedésből származó kibocsátásai az előrejelzések szerint csökkenni fognak a meglévő szakpolitikai intézkedések hatására, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy összhangba kerüljenek az EU 2050-re szóló átfogó klímasemlegességi céljával.

Infografika: Közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban

Forrás: Az EEA közlekedési és környezetvédelmi jelentése, 2021.

A közlekedés jelentős terhelést okoz a természet számára

Az üvegházhatású gázok kibocsátása nem az egyetlen, fenntarthatóságra vonatkozó aggodalom a közlekedéssel kapcsolatban. A lég- és zajszennyezés árt az emberek egészségének és a természetnek. A növekvő közlekedési volumenek pedig kiterjedt infrastruktúrát igényelnek – utakat, parkolókat, kikötőket, csatornákat, repülőtereket.

A terjeszkedő városi területek és közlekedési hálózatok kisebb darabokra szabdalják fel a természetes élőhelyeket. Ez csökkenti az ökoszisztéma ellenálló képességét, és akadályozza a vadon élő állatok mozgását. Például elgázolhatják őket az autók, vagy esetleg nem tudnak élelmet, vizet vagy a párzáshoz partnert találni. Egy EEA-mutató szerint a táj töredezettsége jelenleg még Európa gyéren lakott részeit is érinti.

A tengeri közlekedés sok kumulatív terheléshez hozzájárul Európa regionális tengerein. Az EEA és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség által a közelmúltban közösen készített jelentés volt az ágazat fenntarthatóságának első jelentős értékelése. A jelentés megállapította, hogy a hajózás jelentősen hozzájárul a nem őshonos fajok megjelenéséhez, a víz alatti zajhoz, valamint az üvegházhatású gázok és a légszennyező anyagok kibocsátásához.

Sok intézkedésre van szükség

Az új és hatékonyabb technológiák bevezetése várhatóan kulcsszerepet fog játszani a személy- és teherszállítás dekarbonizálásában. Ez magában foglalja az elektromos járművek részarányának növelését, valamint ehhez társulva a megújuló források felé történő folyamatos átállást az energia- és üzemanyag-termelésben.

De az európai közlekedési ágazat fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásait nem lehet csupán hatékonyabb járművekkel megoldani. Az EEA közelmúltbeli értékelése megállapítja, hogy a közúti közlekedésben szükség van a rakterek teljesebb megtöltésére és nagyobb férőhely-kihasználtságra, például autómegosztás révén. A közlekedés iránti igények növekedését pedig mérsékelni kell, valamint át kell térni a zöldebb közlekedési módokra: gyaloglás, kerékpározás, autóbusz, vonat és belvízi közlekedés. Fontos, hogy a közlekedés árának teljes mértékben tükröznie kellene azt, hogy mibe kerül a környezet, az éghajlat és az emberi egészség szempontjából.

A városok különösen sokat nyerhetnek azzal, ha beruháznak a tömegközlekedés jobb lehetőségeibe, a kerékpározásba és a gyaloglásba. Ezek az intézkedések gyorsíthatják a közlekedést a városközpontokban, javíthatják a helyi levegő minőségét, és csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A kevesebb autó azt is jelentheti, hogy az utak vagy parkolók bizonyos részeit zöldterületté lehet alakítani, ahol az emberek jól érezhetik magukat, és amelyek csökkentik a hőhullámok és a heves esőzések legkedvezőtlenebb hatásait. Mindez hozzájárul az emberek egészségéhez és jóllétéhez, és még a biológiai sokféleséget is támogathatja a városi térségekben. Hasonlóképpen, a jobb várostervezés is csökkentheti a közlekedés szükségességét.

©Laszlo Ligeti, My City /EEA

A fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében Európa meg kívánja duplázni nagy sebességű vasúti forgalmát. Ez jelentősen hozzájárulhatna a kibocsátások és az európai közlekedés más negatív hatásainak csökkentéséhez. Egy közelmúltbeli EEA-értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a repüléshez viszonyítva a vasúti közlekedés környezetvédelmi szempontból egyértelműen a legmegfelelőbb közlekedési mód sok európai város között. A benzin- vagy dízelüzemű autóval való közlekedés pedig még károsabb lehet, mint a repülés, különösen, ha egyedül utazik az ember.

Az új személygépkocsik és kisteherautók esetében az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag szigorúbb kibocsátási határértékeket javasol; 2035-től kezdődően már csak kibocsátásmentes járműveket vennének nyilvántartásba, és tökéletesítik az alternatív üzemanyagok infrastruktúráját. A csomag tartalmazza a ReFuelEU légiközlekedési kezdeményezést és a FuelEU tengerészeti kezdeményezést, amelyek célja a repülőgépekből és hajókból származó kibocsátás csökkentése, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése a tengeri és közúti közlekedésre.

Infografika: Melyek a különböző közlekedési módok kibocsátási költségei?

Forrás: Az EEA közlekedési és környezetvédelmi jelentése, 2020.
Megjegyzés: Férőhelykihasználtság: repülőgép 80%; nagy sebességű vasút 66%; IC 36%. A szürke sávok a légi közlekedés szén-dioxidtól eltérő éghajlati költségeivel kapcsolatos bizonytalanságot tükrözik Cox és Althouse tanulmánya (2019) alapján. Cox, B. and Althaus, H.-J., 2019, How to include non-CO2 climate change contributions of air travel at ETH Zurich (Hogyan vegyük figyelembe a légi közlekedés szén-dioxidtól eltérő hozzájárulását az éghajlatváltozáshoz az ETH Zurich-nél), Az ETH Zurich INFRAS, Bern, Svájc Mobilitási Platformjának megbízásából készített tanulmány.

A fenntarthatóbb mobilitás felé

A mobilitási rendszer az egyik alapvető társadalmi rendszer, amely meghatározza jelenlegi életmódunkat. De ez egyben olyan rendszer is, amely jelenleg a fosszilis tüzelőanyagoktól függ, és ártalmas az egészségünkre, a környezetre és az éghajlatra nézve.

A Covid19 által okozott válság sok embert megtanított a munkavégzés új módjaira, sőt akár arra is, hogy szabadságát az otthonához közelebb töltse. Szociális szempontból továbbra is szükségünk van a személyes kapcsolattartásra, de ma már sokan megkérdőjeleznék, hogy egy rövid értekezleten való részvételért érdemes-e másik városba utazni.

A Covid19 idején a lecsökkent városi forgalom egyértelmű előnyökkel járt a helyi levegő minősége szempontjából is. Csökkent a zajszint, és sok szóbeli beszámoló született arról, hogy a vadon élő állatok és növények eltérően viselkedtek, amikor nem zavarta őket emberi tevékenység.

Napjainkban a magas energiaárak hatására az emberek jól megfontolják a mobilitási szokásaikat. A kevésbé fontos utazásokkal lehet, hogy várni kell. Egyértelműbbek azok az ösztönzések, hogy autómegosztást, gyaloglást, kerékpározást, tömegközlekedést, illetve környezetkímélőbb járműveket vegyünk igénybe. Európa mobilitási rendszerének dekarbonizálásához az szükséges, hogy a hosszú távú fenntarthatóságba történő beruházások teljes mértékben figyelembe vegyék a közlekedés negatív hatásait és a szokásaink változásait.