Az ipari szennyezés‑csökkentés kihívása

A szennyezést előfordulási helye (levegő, víz, talaj) alapján kategorizálhatjuk, vagy megnézhetjük a szennyezés különböző típusait, például a vegyi anyagokat, a zajt vagy a fényt. A szennyezést úgy is vizsgálhatjuk, ha a forrásait tekintjük. Egyes szennyezési források – például a gépkocsik, a mezőgazdaság és az épületek – szétszórtan helyezkednek el, mások azonban egyedi kibocsátási pontként jobban értékelhetők. E pontforrások között sok a nagy létesítmény, például gyárak és erőművek.

Az ipar az európai gazdaság kulcsfontosságú eleme. Az Eurostat szerint 2018-ban a bruttó hazai termék (GDP) 17,6%-át tette ki, és 36 millió embert közvetlenül foglalkoztatott. Ugyanakkor az ipar egyes kulcsfontosságú légszennyező anyagok és üvegházhatású gázok teljes kibocsátásának több mint feléért, valamint más fontos környezeti hatásokért is felelős, ideértve a szennyezőanyagok vízbe és talajba történő kibocsátását, a hulladéktermelést és az energiafogyasztást.

A légszennyezés gyakran összekapcsolható a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével. Ez nyilvánvalóan érvényes az erőművekre, de számos egyéb olyan ipari tevékenységre is, amelyhez saját, helyszíni villamos energia- vagy hőtermelés kapcsolódhat, mint például a vas- és acélgyártás vagy a cementgyártás. Egyes tevékenységek porképződéssel járnak, ami hozzájárul a kisméretű részecskék koncentrációjához a levegőben, míg az oldószerek használata – például a fémfeldolgozó iparban vagy a vegyiparban – szennyező szerves vegyületek kibocsátásához vezethet.

Az ipari légszennyezés tendenciái

Európában a levegőbe történő ipari kibocsátás az elmúlt években csökkent. 2007 és 2017 között a kén-oxidok (SO_x) teljes kibocsátása 54%-kal, a nitrogén-oxidok (NO_x) kibocsátása több mint egyharmadával, az iparból – többek között az erőművekből — származó üvegházhatású gázok kibocsátása pedig 12%-kal csökkent.

Az európai ipar környezeti teljesítményének javulása számos okra vezethető vissza, ideértve a szigorúbb környezetvédelmi szabályozást, az energiahatékonyság javítását, a kevésbé szennyező gyártási folyamatok felé való elmozdulást és a környezeti hatások csökkentését célzó önkéntes rendszereket.

A környezetvédelmi szabályozás hosszú évek óta korlátozza az ipari tevékenységek káros hatásait az emberi egészségre és a környezetre. Az ipari kibocsátásokra irányuló legfontosabb uniós intézkedések közé tartozik az ipari kibocsátásokról szóló irányelv – amely a legnagyobb ipari üzemek közül mintegy 52 000-re vonatkozik –, valamint a közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelv.

Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU ETS) eközben korlátozza az üvegházhatású gázkibocsátást 31 ország több mint 12 000 erőművéből és gyártóüzeméből. Az EU ETS hatálya alá tartozik az EU üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül 45%-a.

E javulás ellenére azonban az ipar továbbra is jelentős környezetterhelésért felelős a szennyezés és a hulladéktermelés tekintetében.

Nyilvános elszámoltathatóság — az Európai PRTR és az ipari kibocsátási adatok átláthatósága

Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartást (E-PRTR) 2006-ban hozták létre a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférés javítása érdekében.

Az Európai PRTR lényegében lehetővé teszi a polgárok és az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a szennyezést Európa minden szegletében, megtudják, hogy kik a legfőbb szennyezők és hogy javulnak-e a szennyezőanyag-kibocsátási trendek.

Az Európai PRTR 33 európai országban több mint 34 000 létesítményre terjed ki. Az Európai PRTR adatai létesítményenként és évenkénti bontásban tartalmaznak információkat a levegőbe, a vízbe és a talajba kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségéről, valamint a hulladékok és a szennyvízben lévő szennyezőanyagok telephelyről történő elszállításáról. Az Európai PRTR adatai szabadon elérhetők az e célra létrehozott interaktív honlapon. A honlap 91 szennyezőanyag kibocsátásáról és elszállításáról tartalmaz múltbeli adatokat 65 gazdasági tevékenység tekintetében.

Ezen túlmenően az Európai PRTR már kiegészült az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti szélesebb körű jelentéstétellel is, beleértve a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó további információkat is. Az Európai Bizottsággal együtt az EEA jelenleg egy új honlap létrehozásán dolgozik, hogy javítsa a hozzáférést ezekhez az adatokhoz és információkhoz.

Az ipari légszennyezés költségeinek kiszámítása

A légszennyezés külső költségeinek figyelembevétele érdekében az egyes szennyezőanyagok emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásai egy közös mérőszámban, pénzben kifejezett értékben vannak megadva, amelyet a különböző tudományos és gazdasági területek közötti együttműködés keretében fejlesztettek ki.

A kárköltségre vonatkozó becslések csupán becslések. Más információforrásokkal együtt vizsgálva azonban támogathatják a döntéseket azáltal, hogy felhívják a figyelmet a döntéshozatalban rejlő kompromisszumokra, például a hatásvizsgálatok és az azokat követő jogszabályok alapjául szolgáló költség-haszon elemzésekre.

Az EEA 2014-es becslése szerint a 2008 és 2012 közötti 5 éves időszakban az Európai PRTR-ben szereplő ipari létesítményekből származó kibocsátások által okozott károk összesített költsége (2005-ös értéken számítva) legalább 329 milliárd EUR volt, és növekedés jellemzi. Ennél az elemzésnél talán még szembetűnőbb, hogy a kárköltség mintegy fele az adatállományban szereplő 14 000 létesítmény közül mindössze 147 (a létesítmények 1%-a) kibocsátásának tulajdonítható.

A számszerűsített kárköltség nagy részét a főbb légszennyező anyagok és a szén-dioxid kibocsátása okozta. Bár a nehézfémek és a szerves szennyezőanyagok kibocsátásához kapcsolódó károkra vonatkozó becsült költség lényegesen alacsonyabb, még így is több százmillió eurós kárt jelent az egészségre és a környezetre, és helyi szinten is jelentős károkat okoz. Az EEA jelenleg egy új tanulmányon dolgozik, amelynek célja e számadatok frissítése.

Az ipari szennyezés csökkentése — értékelés, jogalkotás és végrehajtás

Az EEA rendszeresen értékeli az európai ipari szennyezés tendenciáit az Európai PRTR és más adatok alapján. Ezek az értékelések azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben mind a levegőbe, mind a vízbe történő ipari szennyezés-kibocsátás csökkent. A meglévő és jövőbeli uniós szakpolitikai eszközök várhatóan tovább csökkentik majd az ipari kibocsátásokat, de a szennyezés valószínűleg továbbra is káros hatással lesz az emberi egészségre és a környezetre.

A körforgásos anyagáramláson alapuló erős, növekvő, alacsony szén-dioxidkibocsátású ipar része az EU iparpolitikai stratégiájának. A cél egy olyan növekvő ipari szektor létrehozása, amely egyre kevésbé támaszkodik a természeti erőforrásokra, csökkenti a levegőbe, a vízbe és a talajba történő szennyezőanyag-kibocsátást, és csökkenti a keletkező hulladék mennyiségét.

Eközben más uniós jogszabályok konkrétabb kibocsátás-csökkentési célokat határoznak meg, mint például a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv, amelyek célja a kibocsátások ambiciózus megelőzése és csökkentése, különösen az úgynevezett elérhető legjobb technológia (BAT) folyamatos alkalmazása révén.

Egy nemrégiben készült EEA-elemzés szerint az elérhető legjobb technológia alkalmazása és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv ambiciózusabb céljainak megvalósítása jelentős kibocsátáscsökkentést eredményezne: ez az érték 91% a kén-dioxid, 82% a kisméretű részecskék és 79% a nitrogén-oxidok esetében.

Ezen irányelvek teljes körű végrehajtása segítené az EU-t a környezetvédelmi – például a levegő- és vízminőségi – célok elérésében. A kibocsátással kapcsolatos irányelvek azonban gyakran egymástól függetlenek, és egyértelműen szükséges a környezetvédelmi célok további integrálása az EU iparpolitikájába. A szennyezőanyagmentesség felé való elmozduláshoz még erőteljesebb jogalkotásra, végrehajtásra és nyomon követésre lesz szükség annak érdekében, hogy a jövő iparágai tiszták és fenntarthatók legyenek.