Biodiverzitással kapcsolatos szakpolitika

Az EU szakpolitikái

A fenntartható fejlődésről szóló 2001. évi stratégiájában az EU célul tűzte ki maga elé a biodiverzitás elveszítésének 2010-ig való megállítását, illetve az élőhelyek és természetes rendszerek ugyanezen időpontig való helyreállítását. A fő szakpolitikai keretet az Európai Bizottság 2006. évi, biodiverzitásról szóló közleménye biztosítja. Ez megadja a nagyon várt lendületet a 2010. évre kitűzött cél eléréséhez, körvonalazza az EU intézményeinek és tagállamainak felelősségi köreit, valamint a nagyra törő megközelítés és konkrét intézkedéseket javasló cselekvési terv képét mutatja fel.

Míg az éghajlatváltozásra a tömegtájékoztatási eszközök igen nagy figyelmet szentelnek, a biológiai sokszínűség elveszítése egy másik, alapvető tekintetben még komolyabb fenyegetést jelent. Arról van szó, hogy az ökoszisztémák romlása gyakran eléri azt a pontot, ahonnan nincs visszaút – és arról, hogy a kihalás örök érvényű.

Stavros Dimas, az EU környezetvédelmi biztosa, Green Week, 2006.

Az EU természetvédelmi szakpolitikája két fő jogszabályon alapszik:

• a madarakról szóló irányelven és
• az élőhelyekről szóló irányelven.

Mindkét irányelv alapjául szolgál a Natura 2000 hálózatnak. A természetvédelmi területeknek ez az Unió egészét átfogó hálózata azoknak a fajoknak és élőhelyeknek a védelmét szolgálja, amelyekhez különleges európai érdekek fűződnek. Az EU természetvédelmi szakpolitikájához egyedi pénzügyi eszköz, a LIFE-Nature alap biztosít támogatást.

A biodiverzitás elveszítésének legfőbb okai az ágazati tevékenységek. Az Európai Közösség 1998. évi biodiverzitási stratégiája kimondottan a biodiverzitással kapcsolatos megfontolásoknak az ágazati szakpolitikákba való integrálására összpontosít, ideértve a természetes erőforrások védelmét, a mezőgazdaságot, a halállományokat, a regionális politikát és a területrendezést, az erdőket, az energiát és a közlekedést, az idegenforgalmat, a fejlődést és a gazdasági együttműködést is.

A biodiverzitást uniós szinten érintő egyéb szakpolitikák a következők:

• Az EU 2002-ben elfogadott, „A mi jövőnk, a mi választásunk” című hatodik környezetvédelmi cselekvési programja. Az ebben említett négy fő megoldandó kérdés közül a biodiverzitás védelme az egyik.
• A 2004. évi „Malahide-i üzenet”. Ez a biodiverzitás elveszítésének megállításában 18 kiemelt célkitűzést állít fel, amelyek közül több is érinti a biodiverzitás kérdéseinek az ágazati integrálását.

Páneurópai és az egész világra kiterjedő biodiverzitás-szakpolitika

1992-ben az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményében (CBD) kifejezésre jutott a nemzetközi közösségnek a biodiverzitás elveszítésének kezelésére iányuló szándéka. Válaszul erre az Egyesült Nemzetek Szövetségének Európai Gazdasági Bizottsága alá tartozó országok támogatásukat adták a Páneurópai biológiai és tájképi sokféleség stratégiájához. Ez „Az európai környezetért” miniszteri szintű folyamatba beágyazott stratégia a biodiverzitás elveszítésének meggátolásához alapot biztosító egyetlen platformot jelenti.

2002-ben a CBD és a fenntartható fejlődésről tartott johannesburgi csúcstalálkozó támogatását adta ahhoz a célkitűzéshez, amelynek értelmében biodiverzitás elveszítésének jelenlegi ütemét 2010-re jelentősen le kell lassítani. 2003-ban a páneurópai környezetvédelmi miniszterek a biodiverzitásról szóló kijevi határozatban megállapodást rögzítettek, amely szerint a biodiverzitás elveszítését 2010-ig megállítják.

A CBD a biodiverzitással kapcsolatos tervezésre vonatkozóan nemzeti szintű kötelezettséget ír elő. Az egyes országoknak olyan nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek tükrözik az egyezményben rögzített célkitűzések elérésének módját, emellett ki kell alakítani a kapcsolódó, az ezekhez a célokhoz vezető lépéseket leíró cselekvési terveket is. A CBD webhelyén megtalálható a nemzeti biodiverzitás-stratégiák és cselekvési tervek listája.