A talaj, a föld és az éghajlatváltozás

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) nemrégiben közzétett egy térképet[i], amely azt mutatja be, hogy a világ talajának felső 30 cm-e kétszer annyi szenet tartalmaz, mint a teljes légkör. Az óceánok után a talaj a második legnagyobb természetes szénelnyelő, amelynek a levegőből történő szén-dioxid-megkötési kapacitása meghaladja az erdőkét és más vegetációkét. Ezek a tények emlékeztetnek bennünket arra, hogy mennyire fontos az egészséges talaj, nemcsak az élelmiszer-termelésünk miatt, hanem az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak megelőzésére irányuló erőfeszítéseink szempontjából is. 

Az éghajlatváltozás befolyásolja a talajt

A kutatók már láthatják az éghajlatváltozás globális, illetve az európai talajban kifejtett hatásait. Például az EEA által az éghajlatváltozásról, valamint az Európában tapasztalható hatásokról és sérülékenységről készített legutóbbi jelentés[ii] szerint a talajnedvesség az 1950-es évek óta jelentősen csökkent a földközi-tengeri térségben, Észak-Európa egyes részein pedig nőtt. A jelentés hasonló hatásokat jelez előre a következő évtizedekre, mivel az átlaghőmérséklet növekszik, a csapadékeloszlás pedig változik.

A talajnedvesség további csökkenése növelheti a mezőgazdaságban az öntözés iránti igényt, továbbá kisebb terméshozamhoz, sőt sivatagosodáshoz is vezethet, aminek drámai hatásai lehetnek az élelmiszer-termelésre. Összesen 13 uniós tagállam jelentette be, hogy érinti a sivatagosodás. E felismerés ellenére az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentése[iii] azt a következtetést vonta le, hogy Európának nincs világos képe a sivatagosodással és a talajromlással összefüggő kihívásokról, és hogy a sivatagosodás leküzdése érdekében tett lépések nem koherensek. 

Az évszakok hőmérsékletében bekövetkező változások eltolhatják a növények és állatok éves ciklusait is, ami alacsonyabb terméshozamot eredményez. Például a tavasz korábban köszönthet be, és a fák még a megporzóik kikelése előtt elkezdhetnek virágozni. A várható népességnövekedés miatt a világ élelmiszer-termelésének növekednie, nem csökkennie kell. Ez nagyrészt az egészséges talaj megtartásán és a mezőgazdasági területek fenntartható kezelésén múlik. Ugyanakkor növekszik a kereslet a bio-üzemanyagok és más növényi alapú termékek iránt, amit a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése, és az üvegházhatású gázkibocsátások megakadályozása iránti sürgős szükség vezérel.

Az EEA hatásokról és sérülékenységről szóló jelentése rámutat az éghajlatváltozással összefüggésben a talajt érő más hatásokra is, beleértve az eróziót, amelyet a szélsőséges éghajlati események, például az intenzív esőzés, az aszályok, a hőhullámok és a viharok felgyorsíthatnak. Amellett, hogy földterületeket vesz el, a tengerszint emelkedése megváltoztathatja a part menti területek talaját, illetve szennyező anyagokat, köztük sót is hozhat magával a tengerből. A földhasználatot illetően az éghajlatváltozás egyes mezőgazdasági területeket – főként délen – használhatatlanná, illetve kevésbé termékennyé tehet, ugyanakkor északabbra új lehetőségeket nyithat meg. Az erdészetben a gazdaságilag értékes fafajok visszaesése 2100-ig 14–50 %-kal csökkentheti az erdőterületek értékét Európában. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és a mezőgazdaságról szóló legutóbbi EEA-jelentés[iv] rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak összessége jelentős veszteséget okozhat az európai agrárszektornak: 2050-ig akár 16 %-os csökkenés következhet be az uniós mezőgazdasági jövedelemben, nagy regionális eltérések mellett. 

A talajjal kapcsolatos legnagyobb éghajlati aggodalom mégis az északi régiókban, főként Szibériában a permafrostban elraktározódott szén-dioxiddal és metánnal van összefüggésben. A globális hőmérséklet emelkedésével a permafrost olvadni kezd. Az olvadás következtében a fagyott talajban rekedt szerves anyagok bomlásnak indulnak, ami óriási mennyiségű üvegházhatású gáz légkörbe kerüléséhez vezethet, amelyek így olyan mértékben gyorsíthatják fel a globális felmelegedést, amelyet az ember már nem tud kontrollálni.

Az éghajlati válság kezelése a talajjal

2019 áprilisában a tudósok és aktivisták[v] egy nagyon befolyásos csoportja „az erdők, tőzeglápok, mangroveerdők, sós mocsarak, a természetes tengerfenék és más létfontosságú ökoszisztémák megvédésére, helyreállítására és újbóli kialakítására” szólított fel, hogy a természet ki tudja vonni a légkörből a szén-dioxidot, és tárolni tudja azt. Az ökoszisztémák helyreállítása támogatná a biodiverzitást is, és javítaná az ökoszisztéma-szolgáltatások széles körét, ideértve a levegő és a víz tisztítását, továbbá élvezhető rekreációs tereket biztosítana az embereknek.

A talaj és az éghajlatváltozás közötti kölcsönhatásra vonatkozó jelenlegi információk felülvizsgálata szerint (Climsoil-jelentés[vi]) az EU-ban a talaj mintegy 75 milliárd tonna szerves szenet tárol . E talajkészletnek mintegy fele Svédországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban van, mivel ezekben az országokban más országokhoz képest több erdőtalaj, és különösen több nedves szerves talaj, például tőzegtalaj található. Szemléltetésképpen az EEA legutóbbi becslései[vii] szerint az EU teljes CO₂-kibocsátása 2017-ben mintegy 4,5 milliárd tonna volt.

Az Unióban a talajban lévő szerves szén mennyisége lassan csökkenhet, de rendkívül bizonytalanok a becslések ennek a változásnak az ütemére. A helyzetet bonyolítja, hogy a szerves szénkészlet is állandóan változik, mivel a növények megkötik a szén-dioxidot a levegőből, mielőtt lebontják és visszabocsátják a gázokat a légkörbe. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése[viii] megerősíti, hogy csökkenteni kell minden ágazat – a földet és az élelmiszer-ágazatot is beleértve – üvegházhatású gázkibocsátását azon cél eléréséhez, hogy a globális felmelegedést jóval 2 Celsius-fok alatt tartsuk.

A bizonytalanságok ellenére az ökoszisztémák helyreállítása és a talajminőség javítása az klíma akció nagyon hatékony intézkedése lehet, háromszoros hatást érve el. Egyrészt a növények eltávolítják a szén-dioxidot a légkörből. A FAO[ix] szerint a jelenleg leromlott talaj helyreállítása akár 63 milliárd tonna szenet is eltávolíthat, ami ellentételezné a globális üvegházhatású gázkibocsátás kis, de nagyon fontos részét. Másrészt az egészséges talaj a földfelszín alatt tartja a szenet. Harmadrészt számos természeti és természetközeli terület hatékony védelmet nyújt az éghajlatváltozás hatásaival szemben.

Az előnyökre számos példa van. Például a folyók melletti területek (parti övezetek) és a városi zöld terek költséghatékony védelmet nyújthatnak az árvizek és a hőhullámok ellen. Az egészséges föld és talaj képes elnyelni és tárolni a többletvizet (a belvizet), és enyhíteni az árvizeket. A városokban lévő parkok és más természeti területek a hőhullámok alatt segíthetnek a hűtésben is, részben a talajban felhalmozódott víz miatt is. A száraz évszakokban az egészséges ökoszisztémák lassan kibocsáthatják a felszín alatt tárolt vizet, enyhítve ezzel az aszályok legsúlyosabb hatásait.

A levegőben lévő szén megkötése

Többféle módszer van arra, hogy növeljük a föld levegőből történő szén-dioxid-megkötési képességét. Az egyik közelmúltbeli európai kutatási projekt (Caprese-tanulmány[x]) megállapította, hogy a szántóterületek legelővé való átalakítása a leggyorsabb módja annak, hogy növeljük a szén mennyiségét a talajban. A szántóterületeken a talajban lévő szén növelésének leghatékonyabb módja a takarónövények - például a betakarítás és a következő növények vetése között termesztett lóhere - használata a talaj termékenységének növelésére és az erózió elkerülésére. 

Ezzel szemben a föld használati módjának megváltoztatásáról hozott döntések a területeket is megváltozathatják úgy, hogy szennyező anyag kibocsátási forrásokká válnak. Említésre méltó példák erre a tőzeglápok lecsapolása, a tőzegmohalápokból származó tőzeg fűtési célú elégetése, valamint a legelők és művelt területek felszántása, amely tevékenységek felszabadítják a korábban megkötött szenet. Az erdőknél ugyanez a dinamika figyelhető meg, de eltérő időskálában. A talajhoz hasonlóan az erdők szénkészletezők és szénelnyelők is, azaz tárolják is szenet, és meg is kötik azt a légkörből. Sok esetben a fiatal, növekvő erdők gyorsabban kötik meg a szenet, mint az öreg erdők, viszont az öreg erdők kitermelése eltávolítja a szénkészletet az erdőből. A fa felhasználásától függően a szén kibocsátása hamarabb bekövetkezhet, például ha a fát fűtési céllal elégetik, illetve sokkal később, ha a fát például házépítésre használják fel. 

Az egészségesebb talaj és föld ökoszisztémái a jelenlegihez képest több szén-dioxidot tudnának megkötni és raktározni a légkörből. A zöld terek és természeti területek is segíteni tudnának az embereknek és a természetnek az éghajlatunk vitathatatlan változásához való alkalmazkodásban. A talaj önmagában nem tudja megoldani az éghajlatváltozást, de számításba kell venni, és hasznos partner lehet az erőfeszítéseinkben.

Uniós fellépés és az EEA munkája a talajjal és az éghajlatváltozással kapcsolatban

A talajvédelemre vonatkozó uniós tematikus stratégia és annak végrehajtási jelentése[xi] hangsúlyozza az egészséges talaj fontosságát mind az éghajlatváltozás mérséklése, mind az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében. A Párizsi Megállapodás[xii] kiemeli a földhasználat ágazatának kritikus szerepét az klímavédelmi akcióprogramokban. 

Hasonlóképpen jár el a földhasználatról, a földhasználat-változásról és az erdőgazdálkodásról szóló új uniós rendelet[xiii], amely megköveteli, hogy a tagállamok 2021 és 2030 között minimumként teljesen kompenzáljákaz ágazat üvegházhatású gázkibocsátását. 

Az új rendelet végrehajtása megköveteli a beszámolást és a nyomon követést, amit az EEA támogatni fog. Az EEA folytatja a földhasználattal, az erdészettel és az ehhez kapcsolódó területgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos környezeti kérdésekre vonatkozó ismeretek fejlesztését, a Copernicus földmegfigyelési szolgáltatásból[xiv] nyert földmegfigyelési adatokat is felhasználva. Az EEA talajra, földre, ökoszisztémákra, mezőgazdaságra, erdészetre, zöld infrastruktúrára és egyéb témákra vonatkozó számos értékelése, mutatója és adata szorosan összefügg az éghajlatváltozással is.

Továbbra is sok még az ismeretlen tényező, azonban minél jobban megértjük a talaj, a föld és az éghajlat közötti dinamikát, annál jobb esélyünk van a fenntartható megoldások megtervezésére és végrehajtására.