Interjú – A hollandok helyet adnak a folyónak

Mi lett volna a „Helyet a folyónak” program alternatívája?

Helyette mindössze a meglévő töltéseket tudtuk volna megerősíteni, amelyek az utóbbi évtizedekben már viszonylag közel kerültek a folyóhoz. Ezzel azonban nem lehetett volna kellő mértékben csökkenteni a Hollandiában igen magas árvízveszélyt. A „Helyet a folyónak” program[i] a Rajna és a Maas folyó 1993-as és 1995-ös viszonylag nagy vízhozamának következtében került kidolgozásra. Ezek az árvizek több mint 200 000 ember (és egymillió állat) kitelepítésével jártak.

Rájöttünk, hogy a folyó vízáterezstő képességének  növelésével kialakuló kisebb vízszintek segítségével megszakítható a töltések magasságának és stabilitásának állandó növelésére irányuló ördögi kör. Azt is felismertük, hogy az árterekben sok üledék képződik, az pedig feltölti a töltés és a folyó közötti területeket. Ez csökkenti a vízáteresztő képességet, és a környező szárazföldhöz képest a folyó magasabb vízszintjét eredményezi.

Mi mondható el a „Helyet a folyónak” program egyes projektjeinek jelenlegi helyzetéről?

A program megvalósítása 20–30 egyedi projekten keresztül történik. A 12 évvel ezelőtt indított projektek közül már csaknem mind befejeződött, és 2018-ban az utolsó pár darab is a végéhez közeledik. A lassan befejeződő „Helyet a folyónak” program után új fázis következik – ugyanennek a programnak a megújítása és megerősítése.

Sok kutatást végeztünk, új ötleteket gyűjtöttünk a tengerparti és folyóparti árvízvédelem hatékonyságának javításához, majd új elemzést és új biztonsági szabványokat készítettünk a töltésekhez és tengerparti védművekhez. A helyi közösségeket, tartományokat és vízügyi tanácsokat is bevontuk. Ezt a Holland Delta program keretén belül végeztük, és az új szabványok 2017 eleje óta vannak hatályban. Az új szabályok eredményeként újabb 20–30 évre van egy projektünk, és éppen most írjuk össze folyórendszerünk megerősítésre szoruló műtárgyait. Ezúttal azonban ezt a munkát a „Helyet a folyónak” program szempontjaival kombinálva végezzük.

Milyen kihívások merültek fel a program során?

A „Helyet a folyónak” program jó fogadtatásban részesült, de korántsem volt ez mindig így. Hollandiában hagyományosan erős az árvízvédelmi intézkedések támogatása. Ehhez azonban mindig egyfajta „csak ne nálam” hozzáállás is társul, különösen ha egy töltéserősítésnél házakat kell lerombolni az új töltések megépítéséhez.

Ugyanígy kezdetben az is visszatetszést keltett, hogy mezőgazdasági földeket kívánunk vásárolni, hogy árterületekké alakítsuk át. Évszázadokon át mezőgazdasági termelők generációi dolgoztak azon, hogy termelésbe vonják a természettől elhódított területeket. A mezőgazdasági föld árterületté változtatása tehát pont az ellenkezője volt a korábbi gazdálkodói felfogásnak, de a nézetek fokozatosan változnak és a mezőgazdasági termelőktől egyre több támogatást kapunk.

A projekt egyik legnagyobb sikerét az jelentette, hogy komolyan vettük az önkormányzatok és a helyi lakosok bevonását. A központi kormányzat a holland folyó- és közúthálózat tulajdonosával, a közmunkaügyi és vízgazdálkodási főigazgatósággal együtt lehetővé tette a helyi közösségek számára alternatív tervek kidolgozását, ha azok megfeleltek a „Helyet a folyónak” program vízszint csökkentő céljainak. E megközelítés a „Helyet a folyónak” programmal kapcsolatos helyi részvétel és támogatás megszerzésére irányult.

Mibe került a program és vannak-e még folyó költségek?

A teljes projekt költségvetése közel 2,3 milliárd euró volt. A folyó költségeket illetően élénk vita zajlik a „Helyet a folyónak” program utáni árvízvédelem jövőjéről, valamint a befejezett projektek fenntartásáról.

Az árterületek kialakításának egyik problémája például az volt, hogy a fák növekedését kontroll alatt kellett tartanunk. Szabad növekedés esetén ugyanis akadályozhatták volna a folyó sebességét. Ezért jó néhány fát kivágtunk annak érdekében, hogy a teljes folyórendszer képes legyen kezelni a nagy vízhozamokat. Ha teljesen a természetre bízzuk a növekedést, még tovább kellett volna növelnünk a töltések magasságát és stabilitását. A költség-haszon elemzés azonban kimutatta, hogy a fakivágás költséghatékonyabb megoldást jelent.

Azt is vizsgáljuk, hogy lehetséges-e az árterületi üledék folyásiránnyal megegyező mozgatása a deltavidékig, ahol kevés az üledék. A töltések karbantartása szintén fontos. A töltéseket évente vetjük alá ellenőrzéseknek és karbantartásnak, 30–40 évenként pedig kötelező jellegű megerősítésnek. Az éghajlatváltozás miatt azonban mostantól 14 évenként kell elvégezni a fejlesztéseket. Ennél az új, rendszerszerű megközelítésnél tehát figyelembe kell venni az éghajlatváltozási hatásokat, beleértve a magasabb tengerszintet is, és ennek megfelelően kell fokozni a védekezési szinteket.

Modellként szolgálhat-e a projekt Európa és a világ számára?

A hozzánk más országokból érkező minden egyes nagy folyó (pl. Rajna, Maas, Schelde és Ems) esetében már több mint 20 éve működnek nálunk a folyóalapú együttműködési szervezetek. Mindig fontos volt számunkra a Németországgal és Belgiummal történő árvízvédelmi együttműködés, amely már számos projektnél eredményezett sikeres határokon átnyúló koordinációt. Emellett mindenki átveszi a „Helyet a folyónak” program szemléletét.

Véleményem szerint helyes, hogy manapság egyre több támogatást kap a természettel való együttműködés. Számos tanulmányúton jártam a világ olyan helyein, ázsiai országokat is beleértve, ahol az árterületeket hagyományosan értéktelennek tekintették. Mivel csak gazdasági és mezőgazdasági fejlesztést láttak bennük, ugyanazokat a hibákat követték el, mint mi. Az árterületek karbantartásával és védelmével párhuzamosan azonban fenntartható a gazdasági fejlődés és egyúttal a kockázatok is rugalmas módon kezelhetők.

Melyek voltak a projekt járulékos előnyei?

Bár a költségvetés 95%-a a vízbiztonságról szólt, egyéb célokra is fordíthattunk kisebb összegeket; ily módon elég sokat tudtunk javítani a projektek által érintett helyi lakosok életminőségén. Új házakat építettünk az árterületeken lévő otthonok helyett, illetve új kikötőket alakítottunk ki a helyi közösségek számára. Jó példa erre a Waal folyó mentén, a német határon fekvő Nijmegen városa, ahol az újonnan kialakított folyópark, hidak és folyóparti beruházás hozzájárultak a helyiek életminőségének javításához, ugyanakkor pedig az árterületek is bővültek.

A meglehetősen nagy népsűrűségű Hollandia számára az új pihenőövezetek is fontosak voltak. Ezáltal a helyi közösségek többletértéket kaptak, egyúttal pedig sikerült megőrizni az idegenforgalom miatt fontos holland tájhoz tartozó hagyományos régi falvakat és jellemzőket. A dűnék és strandok megőrzéséhez a tengerparti részeken is ezt a megközelítést alkalmaztuk.

Hollandia „se veled se nélküled” kapcsolatban van a vízzel. Megnyerhető-e ez a csata, különösen az éghajlatváltozás mellett?

Mi már évszázadok óta vívjuk ezt a csatát. Az 1953-as árvíz emléke még mindig élénken él a hollandok lelkében, és az ország mai vízügyi politikáját is nagyban befolyásolja. A több mint 1500 halálos áldozat, és a korábbi árvizek miatt a hollandok elsődleges fontosságot tulajdonítanak a (folyami és tengeri) árvízvédelemnek, és elvárják a kormánytól a szükséges megelőző intézkedéseket. A víz a génjeinkben van, és még a kultúránk lényegi részét képező „polderesítés” módjára is kihatással van.

Jelenleg az a kérdés, hogy milyen gyorsan ér el bennünket az éghajlatváltozás. Tisztában vagyunk az éghajlatváltozással és hatásaival, valamint azzal, hogy a mostani veszély teljesen eltér a majd évtizedek múlva megtapasztalt valóságtól. A nyerést illetően meggyőződésem, hogy legalább ebben az évszázadban és esetleg még tovább is kezelni tudjuk majd a problémát, de csak a helyes stratégia birtokában. A veszély már megjelent, a mi dolgunk tehát a rugalmasság, aminek lényege az alkalmazkodás.

Willem Jan Goossen

éghajlatváltozási és vízügyi főtanácsadó

Infrastrukturális és Vízügyi Minisztérium

Hága, Hollandia