Mi derül ki a SOER 2010-ből?

A kereslet világszintű növekedése a bennünket eltartó természeti rendszereket fenyegeti

A fenti megállapítás az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kiemelt fontosságú értékelésének, az Európai környezet — állapot és előretekintés c. jelentésnek (SOER 2010) az egyik központi üzenete.

Összességében a SOER 2010 megerősíti, hogy az Európai Unió (EU) és a szomszédos országok környezetpolitikái, valamint a kapcsolódó területeken tett intézkedései jelentős előrelépéseket értek el a környezetvédelem terén. Számottevő kihívásokkal kell azonban még szembenézni. Egyre világosabban látszik, hogy az ökoszisztémáinkban rejlő természeti tőke egészségünk és jólétünk szempontjából létfontosságú. Az általa nyújtott szolgáltatások gazdaságunk mozgatórugóját képezik, és az élet feltételeit teremtik meg. A vizek tisztítása, haszonnövényeink megporzása, a hulladékok lebontása és az éghajlat szabályozása csupán néhány példa ezek közül.

A SOER 2010 azt igazolja, hogy a természeti erőforrások iránt a lakosság élelmezése, ruháztatása, lakhatása és szállítása érdekében hosszú ideje fennálló kereslet a globális terhelések következtében egyre gyorsuló ütemben növekszik. Természeti tőkénket újfajta – például a növényi alapú vegyszerek vagy a fosszilis tüzelőanyagokat helyettesítő biomassza iránti – kereslet is terheli. Ezek a természeti tőkével szemben támasztott, halmozódó igények együttesen szélesebb körű, Európa gazdaságát és társadalmi kohézióját is fenyegető veszélyeket hordoznak.

A SOER 2010 rámutat arra, hogy egyre jobban átlátjuk az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, az erőforrások felhasználása és az emberek egészségi állapota közötti összefüggéseket, valamint azt, hogy ezek miként utalnak a szárazföldek, a folyók és a tengerek fokozódó terhelésére. Ez az összetett kapcsolatrendszer mind Európában, mind pedig világszinten fokozza a környezeti jellegű bizonytalanságokat és kockázatokat.

Jelentős kihívásokkal kell szembenéznünk, azonban Európa számára lehetőségek is kínálkoznak természeti tőkéje megőrzésére. Európának sürgős érdeke, hogy növelje erőforrás-hatékonyságát és javítsa a Lisszaboni Szerződés környezetvédelmi elveinek megvalósítását. További lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a környezeti értékeket pénzben is kifejezzük, és ez az érték a piaci árakban is megjelenjen, például környezetvédelmi adók útján. Jobban meg kell értenünk a környezet jelenlegi és jövőbeli állapotát. Különböző csoportokat kell továbbá bevonnunk a tudásbázis megteremtésébe, és általában a környezetpolitika folyamataiba. Mindez az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságról a ténylegesen környezetbarát európai gazdaságra történő áttérés folyamatának részét képezi.

Fokozott erőfeszítésekre van szükség minden területen

Az EU környezetvédelmi szempontból kiemelt stratégiai fontosságú területeit vizsgálva nagyrészt mindenütt ugyanazt a képet láthatjuk: sikerült ugyan előrelépéseket elérnünk, ám a mostani és a jövőbeli nemzedékek jólétét veszélyeztetjük, ha nem fokozzuk erőfeszítéseinket.

Az éghajlatváltozás terén csökkentettük az üvegházhatású gázok kibocsátását, továbbá jó úton haladunk afelé, hogy teljesítsük a Kiotói Egyezmény keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeinket. Ha a jelenlegi jogszabályokat végrehajtják, az EU 2020-ra várhatóan eléri a 20%-os kibocsátás-csökkentési célkitűzését. Bővítjük egyúttal a megújuló energiaforrások felhasználását is, és úton vagyunk afelé, hogy elérjük a 2020-ra kitűzött célt, miszerint a végleges energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrásokból valósítjuk meg.

Talán a legalapvetőbb probléma azonban az, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó nemzetközi törekvések közel sem elegendőek ahhoz, hogy a világszintű átlagos hőmérsékletnövekedést 2°C alatt tartsák. Ez azért kulcsfontosságú kérdés, mert a 2°C‑os határt meghaladva a bizonytalansági tényezők és a kockázatok óriási méreteket öltenek a környezeti változások jellege és léptéke, valamint a saját alkalmazkodóképességünk tekintetében.

A természetvédelem és a biológiai sokféleség területén Európa bővítette a védett területek Natura 2000 hálózatát, amely immár az EU területének mintegy 18%-ára terjed ki. Eredményeket értünk el a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása terén; a gyakori madárfajok például már nincsenek hanyatlóban. Az édesvizek minősége általánosságban javult, és a levegő- és vízszennyezési jogszabályok enyhítették a biológiai sokféleségre nehezedő nyomást.

Az EU azonban nem lesz képes teljesíteni a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására kitűzött 2010-es célját. A tengeri környezetet súlyosan érinti a szennyezés és a túlhalászat. A halászati tevékenységek következtében Európa halállományának 30%-át – amelyről információk állnak rendelkezésre – immár a biztonságos biológiai kereteket túllépve halásszák, és 1985 óta a halfogásokban általános visszaesés tapasztalható. A szárazföldi és édesvízi ökoszisztémákra a csökkentett szennyezőanyag-terhelés ellenére számos országban továbbra is nyomás nehezedik. A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából kulcsfontosságú erdők kiaknázása is jelentős mértékű. A fokozott mezőgazdasági tevékenységek pedig lényeges következményekkel jártak a biológiai sokféleségre nézve.

A természeti erőforrások és a hulladékok tekintetében Európa hulladékkezelése egyenletes ütemben mozdult el a hulladéklerakás felől az újrahasznosítás és a megelőzés felé. Mindazonáltal 2006‑ban az EU-27 országaiban összesen keletkezett 3 milliárd tonnányi hulladék felét hulladéklerakókban helyezték el.

Az erőforrások felhasználása növekszik, jóllehet lassabb ütemben, mint a gazdasági termelés. Ez a részleges szétválás biztató, azonban Európa továbbra is egyre több erőforrást használ. Az EU-12 országaiban például az erőforrás-felhasználás 2000 és 2007 között 34%-kal nőtt. Többet fogyasztunk továbbá, mint amennyit termelünk: az Európában felhasznált erőforrások több mint 20%-a behozatalból származik (különösen a tüzelőanyagok és a bányászati termékek). Ennek eredményeként az európai fogyasztás jelentős környezeti hatásokat gyakorol az exportáló országokban és térségekben. Eközben a vízhasználat Európa-szerte szinten maradt vagy csökkenőben van, azonban az erőforrásokat egyes országok és vízgyűjtők esetében túlzott használat fenyegeti (és fennáll annak veszélye, hogy ennek mértéke egyre inkább növekedni fog).

A környezet, az egészség és az életminőség tekintetében elmondható, hogy a víz- és levegőszennyezés visszaesett. Figyelemreméltó sikereket értünk el a környezeti levegő kén-dioxid- (SO₂) és a szén-monoxid-szintjének csökkentésében, és számottevő csökkenés történt a nitrogén-oxidok (NO_X) terén. Az ólommentes benzin bevezetésével az ólomkoncentráció is jelentős mértékben csökkent.

A környezeti levegő és a víz minősége azonban továbbra sem megfelelő, egészségügyi hatásai széles körben érvényesülnek. Túl sok városlakó érintett határértéket meghaladó mértékű szennyezettséggel. A szilárd részecskékkel és az ózonnal (O₃) való érintettség továbbra is súlyos egészségügyi problémát jelent, és összefügg a várható életkor rövidülésével, akut és krónikus légzőszervi, valamint szív- és érrendszeri következményekkel, a gyermekek tüdejének fejlődésére gyakorolt káros hatásokkal, valamint a csökkent születéskori testsúllyal. A több szennyezőanyagnak és vegyszernek való széles körű kitettség, valamint az emberi egészségre hosszútávon gyakorolt káros hatásokkal összefüggő aggályok mind további nagyszabású szennyezés-megelőzési programok szükségességére hívják fel a figyelmet.

Európa környezetvédelmi kihívásai összetettek, és nem értelmezhetők elkülönülten

Kapcsolatrendszerek sűrű hálózata jellemzi a világot, amelyben élünk, és amelytől függünk, amely számos egymáshoz kapcsolódó – környezeti, társadalmi, gazdasági stb. – rendszerből tevődik össze. Ez az összefonódottság azt jelenti, hogy egy elem károsodása váratlan hatásokat fejthet ki más területeken, amely a teljes rendszer károsodását, vagy akár összeomlását is eredményezheti. A hőmérséklet növekedésével együtt nő például annak a veszélye, hogy úgynevezett fordulópontokat érünk el, amelyek nagymértékű változásokat indíthatnak el – például a grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadását, amely ugyanakkor a tengerszint emelkedésével járna. A közelmúltban bekövetkezett pénzügyi világválság és az izlandi vulkánkitörés okozta légiközlekedési zűrzavar szintén azt bizonyítja, hogy az egy adott területen tapasztalt összeomlások egész rendszereket érinthetnek.

Az európai politikaalkotóknak nem csupán a kontinensen zajló összetett, rendszerjellegű kölcsönhatásokkal kell szembenézniük. A változások hajtóerői – amelyek közül sok Európa befolyásán kívül esik – globális szinten is kibontakozóban vannak, és a jövőben várhatóan hatással lesznek Európa környezetére. A világ népessége például az előrejelzések szerint 2050-re meghaladja a kilencmilliárdot, és egyre többen számítanak arra, hogy a szegénységből kitörve a fogyasztás magasabb szintjeit érik el.

Ezek a trendek óriási hatást gyakorolhatnak az erőforrások iránti globális keresletre. A városok terjeszkednek. A fogyasztás rohamosan növekszik. A világ folytonos gazdasági növekedésre számít. Az újonnan feltörekvő országok növelik gazdasági befolyásukat. A nem állami szereplők jelentősége növekedhet a globális politikai folyamatokban. Ezen kívül felgyorsult technológiai változások várhatók. Az úgynevezett „versenyfutás az ismeretlen felé” új lehetőségeket kínál, ugyanakkor új veszélyeket is rejt.

A tétlenség súlyos következményekkel járhat, azonban van lehetőség a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzésére

A világ természetierőforrás-készletei már most fogyóban vannak. Az elkövetkező években a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat fokozhatja az erőforrások iránti globális versenyt. Végső soron ez tovább erősíti majd az ökoszisztémákra világszinten nehezedő nyomást, próbára téve azon kapacitásukat, hogy az élelmiszerek, az energia és a víz folyamatos áramlását biztosítsák.

Bár a SOER 2010 nem tartalmaz a környezet küszöbön álló összeomlására vonatkozó figyelmeztetéseket, mégis megemlíti, hogy bizonyos határokat átléptünk. A negatív környezeti trendek végül drámai, visszafordíthatatlan károkat okozhatnak egyes olyan ökoszisztémákban és szolgáltatásokban, amelyeket magától értetődőnek tekintünk.

Most alkalmas az idő arra, hogy számos, jól kommunikált “korai figyelmeztetést” átültessünk a gyakorlatba. Az európai környezetpolitikák több országban jártak gazdasági és társadalmi előnyökkel: javult például a lakosság egészségi állapota, és a becslések szerint az európai munkahelyek negyede összefüggésben áll a környezetvédelemmel. A környezetpolitikák teljes körű végrehajtása Európában éppen ezért mindennél fontosabb, mivel számos célkitűzés van még, amit el kell érni.

Azáltal, hogy bemutatja a különböző – akár környezetvédelmi, akár más jellegű – kihívások közötti összefüggések sokaságát, a SOER 2010 arra ösztönöz bennünket, hogy befektetéseink előnyeinek maximalizálása érdekében jobban integráljuk a különböző politikai területeket. A légszennyezés kérdésével foglalkozó egyes intézkedések például az éghajlatváltozás leküzdését is elősegítik, míg mások éppen ellenkező hatást érnek el. Egyértelműen a kölcsönös előnyökkel járó helyzetek maximalizálására kell helyezni a hangsúlyt, és kerülni kell a hátrányos mellékhatásokkal járó politikákat.

Jobban meg kell továbbá találnunk a természeti tőke megőrzése és annak a gazdaság mozgatórugójaként történő felhasználása közötti egyensúlyt. Erőforrásaink hatékonyabb felhasználása e tekintetben a kulcsfontosságú, „integráló jellegű válaszlépés.”Felismerve jelenlegi fogyasztási szintjeink fenntarthatatlanságát, alapvető feladatunk, hogy kevesebből többet hozzunk ki. Biztató tény, hogy ez olyan terület, ahol a környezetvédelmi és a kereskedelmi ágazat érdekei összhangba hozhatók: a vállalkozások sikere vagy kudarca azon múlik, hogy képesek-e a legnagyobb értéket kihozni a ráfordításaikból, ugyanúgy, ahogy a természeti környezet és az emberi jólét megőrzése azon múlik, hogy a korlátozott erőforrásokat a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk.