Az éghajlatváltozásról

Az éghajlatváltozás az eddig tapasztalt összes piaci kudarc közül a legnagyobb és a legszélesebb tartományt öleli fel.

Sir Nicholas Stern, az Egyesült Királyság kormányzati gazdasági szolgálatának vezetője
és a Világbank volt vezető közgazdásza, 2006.

Az elmúlt 150 év során a középhőmérséklet világszinten 0,8 ºC-kal, Európában nagyjából 1 ºC-kal emelkedett. Az elmúlt tizenkét év (1995–2006.) közül tizenegy a felszíni hőmérsékletek eszközzel végzett méréséről (1850 óta) készített feljegyzések szerint a 12 legmelegebb év közé tartozott. Az IPCC számításai szerint a káros anyagok kibocsátását korlátozó nemzetközi cselekvés nélkül a világ hőmérséklete 2100-ig további 1,8 ºC-kal, 4,0 ºC-ra fog emelkedni. Ez azt jelenti, hogy az iparosodás előtti korszak óta bekövetkező hőmérséklet-emelkedés túllépné a 2 ºC-os mértéket. E felett a küszöb felett a visszafordíthatatlan és valószínűleg katasztrofális változások bekövetkezése jóval valószínűbbé válik. (Bővebb felvilágosítás)

Az éghajlatváltozás által kiváltott hatások már most is megfigyelhetők, és az előrejelzések szerint még határozottabbá válnak a jövőben. A szélsőséges időjárási események, ideértve a hőhullámokat, az aszályokat és az árvizeket, várhatóan gyakoribbá és intenzívebbé válnak. Európában a legnagyobb hőmérséklet-emelkedés délen és az északi-tengeri régióban figyelhető meg. A csapadék mennyisége Dél-Európában csökkenőben, míg északon és északnyugaton növekvőben van. Ez a természetes ökoszisztémákra, az emberi egészségre és a vízkészletekre gyakorolt különféle hatásokat vált ki. Az olyan gazdasági ágazatok, mint az erdőgazdálkodás, az idegenforgalom, illetve az épületek jobbára káros következményeket fognak elszenvedni. A hőmérséklet korlátozott emelkedése az észak-európai mezőgazdasági ágazatra nézve előnyös lehet.

Az éghajlatváltozás megállításához jelentősen csökkenteni kell a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségét – az ezt célzó szakpolitikai elemek már léteznek.

A mesterséges úton keletkező, üvegházhatást okozó gázok főbb forrásai a következők:

• az elektromos áram termelése során, a közlekedésben, az iparban és a háztartásokban elégetett fosszilis tüzelőanyagok;
• a mezőgazdaság és a földhasználat olyan változásai, mint az erdőirtás;
• a hulladéklerakó helyek; valamint
• a fluortartalmú ipari gázok használata.

Bizonyos mértékű éghajlatváltozás még akkor is elkerülhetetlen, ha a kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentésére irányuló szakpolitika és erőfeszítések hatékonyak. Ezért ki kell dolgoznunk nemcsak az európai, hanem különösen az azon túli éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást lehetővé tévő stratégiákat és cselekvéseket is, a legkevésbé fejlett országok ugyanis a legsérülékenyebbek között vannak, tekintve, hogy ezeknek az alkalmazkodáshoz szükséges anyagi és műszaki kapacitása a legkorlátozottabb.